"Fizikai teljesítőképességünk határain is túl kell mennünk"

Létrehozva: 2011. szeptember 23., 10:49	nyomtat	küld

– A bajba jutott devizahitelesek megsegítése kapcsán sok szó esik a végtörlesztésről, amit jelenleg a Bankszövetség támad, sőt egyenesen alkotmányellenesnek tart. Változhat-e a jelenlegi kormányzati elképzelés?

– Nem hiszem, hogy bármilyen elmozdulás történhet ezen a téren, a kormány és az Országgyűlés döntött. A Bankszövetség ellenállása pedig senkit sem érhet meglepetésként, hiszen az ő dolguk a bankok érdekeinek védelme, még akkor is, hogyha némely bankvezető pontosan tudja, hogy az elmúlt években sok esetben inkorrektül jártak el az ügyfelekkel szemben. Ezért nem feltétlenül azok az emberek a felelősek, akik ma Magyarországon ezeket a leányvállalatokat vezetik, hiszen az volt a külföldi tulajdonosi érdek, hogy azt a hitelezési politikát folytassák a hazai bankok, aminek következményeként több százezer embert fenyeget ma az egzisztenciális összeomlás veszélye.

– A szegedi egyetemen tartott előadása után az új alkotmányról kérdezte az egyik diák, s ön úgy fogalmazott, nem hiszi, hogy minden bajunk forrása az alaptörvény lenne, vagyis nem oldódnak meg a problémák a jövő januári hatályba lépését követően. Addig azonban még számtalan törvény megtárgyalása s elfogadása vár most ősszel a képviselőkre…

– Fizikai teljesítőképességünk határain is túl kell mennünk ahhoz, hogy mindazokat a törvényeket, amiket a kormány előrejelzett, hogy be fog terjeszteni az Országgyűlés elé, el tudjuk fogadni. S akkor még nem beszéltem azokról a törvényjavaslatokról, amelyeket nem a kormány, hanem az egyes politikusok vagy képviselőcsoportok fognak beterjeszteni, emellett a kétharmados, sarkalatos törvények között is lesznek olyanok, amelyek nem a kormány minisztériumaiban készülnek, hanem a frakciók műhelyében. Kizárólag a kormány javaslatait figyelembe véve 63 törvényt kellene megtárgyalnunk a következő néhány hónapban. Ez már önmagában nagy fizikai teher, de ehhez hozzá kell vennünk a költségvetési vitát is, ami egy teljes hétnyi tárgyalási időt elvisz.

Ha meg kellene mondanom, hogy melyek azok a törvények, melyek nem annyira fontosak, kihagyhatóak lennének, és így reálisan kalkulálható mértékre csökkenthető lenne a beterjesztendő javaslatok száma, nem nagyon tudnék választani. Az alaptörvényből fakadó sarkalatos törvények megtárgyalása fontos, ezek szükségesek az alkotmány január elsejei hatályba lépéséhez, hogy az minden elemében működőképes legyen. A gazdasági tárgyú törvényalkotásnál is ugyanezek a problémák vannak, vagyis nagyon sietnünk kell annak érdekében, hogy azok a reformlépések, melyeket a kormány bejelentett, s így megalapozták, megerősítették a külső befektetők körében hazánk hitelességét, megszülessenek. Mindent egybevetve nem tudom itt megmondani, hogy miként fogjuk ezt teljesíteni, de nincs nagyon más választásunk, neki kell gyürkőzni. Lehet, hogy majd ki kell a napot is bővíteni, hogy ne 24 óráig tartson, hanem 28 óráig.

– Az őszi ülésszak alatt megtárgyalandó törvényjavaslatok közül mely témaköröknél számít hevesebb vitára?

– Az ellenzék magatartását figyelve, és bizonyos értelemben megértve – hiszen mi többet voltunk ellenzékben mint kormányon – át tudom érezni, hogy milyen rossz érzés ellenzéki képviselőnek lenni, amikor gyakorlatilag nincs különösebben súlya annak, amit teszünk vagy mondunk. Ez bizonyos értelemben frusztráló hatású tud lenni. Azt látom, hogy az ellenzéki pártok arra az egy lapra teszik föl a politikai stratégiájukat egymással is versengve, egymást túllicitálva hangerőben, illetve különböző performance-ok és demonstrációk szervezésével, hogyan miként tudják ellenezni mindazt, amit a kormány csinál, ha van rá ok, ha nincs. S miután az egzisztenciális, társadalmi válság valóban létezik, és ennek a fölszámolása rövid távon semmilyen zseniális politikai, kormányzati intézkedéssel nem oldható meg, ezért úgy gondolják, hogy ennek lesz társadalmi fogadtatása. Ebben az értelemben minden törvényjavaslat késhegyre menő vitát jelent majd.

Mégis abban bízom, lesznek olyanok a legérzékenyebb kérdések között is, amelyekben kellő egyeztetésekkel, tárgyalásokkal csitítani lehet a konfliktusokat. Például a választójogi törvény tekintetében remélem – nem föladva a saját elvi álláspontunkat – tudunk néhány olyan részletkérdésben kompromisszumot kötni, ami az ellenzék számára is fontos, s ezáltal elfogadhatóvá teszi a leendő új választójogi törvényt. A képviselői jogállás tekintetében a párttörvény, a pártok finanszírozásának kérdésében is hasonlót remélek, miután a deklaráció azonos, vagyis tisztább közéletet kell teremteni, ki kell irtani a korrupciónak még a lehetőségét is a politikából. Ezért úgy gondolom, lesz arra esély, hogy közös nevezőre jussunk az ellenzési pártokkal ezekben a kérdésekben.

– Az ellenzéki pártok magatartását jellemezte az imént, de ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy a Fidesz hétharmados parlamenti többséggel rendelkezik. Ezzel szemben Szegeden igencsak sajátos helyzet alakult ki a választások után: a szocialista polgármester kisebbségbe került a közgyűlésben, de önmagában a Fidesznek sincs meg a többsége. Miként értékeli a helyzetet az utóbbi hónapok történéseinek tükrében?

– Nem szívesen értékelném, s nemcsak azért, mert nem látok bele olyan részletességig a szegedi közélet bugyraiba, hogy vindikálnám magamnak a jogot, hogy ítéletet mondjak. Ez elsősorban a szegediek dolga, választottak egy szocialista polgármestert, nyilván azért, mert a többség meg volt elégedve azzal a munkával, amit az előző időszakban végzett. Emellett megválasztottak egy az ország szempontjából kormánypárti képviselői többséget, nyilván azért, mert úgy ítélték meg, hogy a Fideszben politikai erőként lehet bízni. Az nyilvánvaló volt a választás pillanatában, hogy a Fidesz nyer, s ebben az értelemben könnyebb lehet az együttműködés az önkormányzat és a kormány között.

Azt gondolom, hogy egy önkormányzat vezetésének a politikai pártállása nem szabad, hogy alapvetően befolyásolja sem az adott önkormányzat működését, sem pedig az együttműködés minőségét a kormányzattal. Tehát Szeged városa is megkapja a kormányzattól azokat a lehetőségeket, mint bármelyik más város. A képviselők és a polgármester is, majd amikor lejár a ciklusa, akkor alapvetően a saját maga teljesítményével kerül újra a választók elé.