A kussoló

Gyurcsány Ferenc ügyészségi kihallgatása után az utcán ordibálva hergelte megmaradt híveit. Orbáni diktatúráról, tébolyult hatalomról és megfélemlítésről sistergett, majd a csúcsponton királyi többesben fogalmazva odavágta: De mi nem félünk, mi nem fogunk kussolni! Pedig ha arról is beszámolt volna rajongóinak, hogy néhány perccel korábban az ügyészségi kihallgatószobában nemcsak pillanatnyilag, hanem a jövőre nézve is megtagadta az érdemi vallomástételt, úgy rögtön utána hozzátehette volna ismert mondását: Mi az, hogy, nagyon is! A gyanúsított Gyurcsány ugyanis rövid politikai hőbörgés és sunyi vádaskodás után kihallgatói előtt az ügy lényegéről – szavával élve – gyáván kussolt.

Létrehozva: 2011. október 7., 09:37	nyomtat	küld

Korábban pedig nagy magabiztosságot hazudva még azzal kürtölte tele a médiát, hogy ha eljön a pillanat, akkor bátran vádlói szemébe néz, és pillanatok alatt tisztázza magát a gyanú alól. Az, hogy a kritikus pillanatban mégis tele lett az őszödi gatya, a hozzáértők számára egyáltalán nem meglepő. Sőt teljes mértékben várható volt. Egyrészt a gyanúsított jelleme és messzi földön híres bátorsága, másrészt pedig önmentési érdeke miatt. Rubovszky képviselő úr és bizottsága jóvoltából ugyanis abba az indokolatlanul kivételezett helyzetbe került, hogy még a gyanúsítás előtt korlátlanul átolvashatta a Sukoró-ügy releváns iratait. Már akkor tudta, és nyilván a később kiválasztott, dörzsölt védője instrukciója alapján el is határozta: ő végig kussolni fog. Nyilván felvilágosították, hogy az ügyészség által elé tárni kívánt további iratok és felteendő kérdések kapcsán esetleges válaszaival csak ronthat a helyzetén.

Az igazság feltárása Gyurcsányra nézve végzetes, így az abban való közreműködés – valljuk be legalább mi – még egy ilyen mértékben megzavarodott személyiségtől sem igazán várható. Egy olyan embertől meg főleg nem, aki a téboly fényével szemében fröcsögött, sértegette és gyalázta a vele szemben törvényesen eljáró hatóság képviselőit, majd az őt megsemmisíteni kívánó tébolyult hatalomról sziszegett. Csak csodálni lehet azt a visszafogottságot és türelmet, ahogy az eljáró ügyészek tűrték és viselték eme ijedős ember többszörösen becsületsértő és rágalmazó szitokáradatát. De ők jártak el helyesen, és így legalább fehéren feketén kiütközött a kontraszt a megfontolt és nyilván komoly bizonyítékokkal felvértezett ügyészek és egy, a megbomlás határán álló elme között. Az talán nem kérdés, hogy Magyarország józan többsége kinek szurkol és hisz a kettő közül.

A teljes írás az mno.hu-n olvasható.

(D. Horváth Gábor - Magyar Nemzet, 2011. október 7.)