A bedöntés és a túlélés esélyei

Létrehozva: 2011. november 15., 08:37 | Utoljára frissítve: 2011. november 15., 09:46	nyomtat	küld

Boros Imre: ...olyan számadó juhász az IMF, hogy nemcsak fölötte, de terelő pulijai (hitelminősítők, nemzetközi szaksajtó egy része) felett is elszállt az idő, egyik sem a régi. A görög nyáj például igencsak hiányosan tért vissza az akolba, sok milliárdos veszteséggel. A terelő pulik most azzal foglalatoskodnak, hogy egyre drágábban engedjék a juhokat a pénzpiacok friss legelőjére. Olaszország mellett ismét hazánk szolgálhat iskolapéldával. A „piac” leértékeli a forintot annak ellenére, hogy régóta és jelentős mértékben több eurót vesz be az ország saját teljesítményei­ből (export, idegenforgalom), mint amennyit kiad. A forintnak erősödnie kellene, mert inkább keresik, mint kínálják. Legalábbis ezt diktálná hazánk teljesítménye. De jön a „piac”, az MNB-ben jó kamatért pihengető több ezermilliárd spekulatív forint pedig eurót és dollárt vásárol, leértékelve ezzel saját magát. Mindez drágábbá teszi az importot, szinte naponta emelkedik az energiahordozók ára, növekszik az infláció, végül pedig jön a „rettegett, de indokolt” kamatemelés. A magyar államkötvények másodlagos piaca is azonnal „visszaigazolja” a várakozást, s beárazza úgymond a remélt kamatemelést. Erre is rásegít aztán a „piac”. A minap az egyik elsődleges állampapír-forgalmazó kebelbarát bank nagy tételben kínált kötvényeket megvételre, jóval feljebb nyomva azok hozamát. Mi sem természetesebb mint, hogy a „piac” azonnal megemelte az úgynevezett kockázati felárat.