Rebellis harcaink

Létrehozva: 2012. január 26., 08:43 | Utoljára frissítve: 2012. január 26., 11:31	nyomtat	küld

Makkai Béla: „Mielőbb végezzenek velük!” – Mármint velünk. E könyörtelen tőmondat nem Brüsszelben vagy New York-ban hangzott el napjainkban (a déjà vu érzés a csapongó képzelet játéka), hanem Palmerston brit külügyminisztertől való, aki 1848-ban így akart pontot tenni a magyar szabadságharc végére. Amely ámulatba ejté a világot…

A világégés után a győztesek a népek önrendelkezését kérték számon – a legyőzötteken. Add meg magad, kegyelemre – záporozták, s önfeladásunk-eltiprásunk tetőzött Trianonban. Az orgazda szomszédaitól közveszélyesnek titulált nemzet mégsem robbantott vagy gyilkolt a Wilson-elvvel ágálva. (Az a legény, aki állja! Ha túléli…)

Aztán megint medvetánc a muszkával 1956-ban… A francia és olasz baloldal – a taylori mérce szerint – mégis epeömlést kapott a magyarok hálátlanságától, akik felszabadítójukra emeltek kezet. S mindenre, ami – szerintük – szent.