Leszállópályán

Létrehozva: 2012. január 28., 11:19	nyomtat	küld

A csőd szélére sodort légitársaság kálváriája pontos kórképet fest az állami rablógazdálkodásról, ahol a közérdeket felülírta a magánérdek. Csak egy ilyen rezsim alatt lehetett eladni a nemzeti légitársaságot egy nevenincs strómancégnek (AirBridge Zrt.), amelynek a tőkéje és a szakmai tapasztalata is hiányzott, adósságban viszont bővelkedett, ám erről a Malévot kiárusító apparatcsikok elfelejtettek tájékozódni. A homályos tulajdonú cég egy budai villa áráért kaparinthatta meg 2007-ben a fél évszázados múltra visszatekintő Malévot, úgy, hogy egy sor olyan vállalást tett, amelyet végül nem teljesített. Ígértek adósságátvállalást, tőkeemelést, fejlesztéseket, holott mindössze egyetlen bankgaranciával rendelkeztek. A garanciát adó Vnyesekonombank (VEB) azonban Oroszország egyik legnagyobb állami bankja, éppen ezért amikor a strómancég – cseppet sem váratlanul – nem teljesítette a privatizációs szerződésben rögzített kifizetéseket, akkor már nem egy névtelen hazardőr, hanem egy orosz állami pénzintézet (!) szerzett tulajdont a Malévban.

És a történet innen kezd még érdekesebbé válni. A hazai lapok ugyanis ekkor szellőztették meg, hogy a privatizáció mögött Gyurcsány Ferenc szocsi látogatásakor tett állítólagos vállalásai keresendők. Hogy a volt kormányfő kinek, mikor és mit ígért meg, valószínűleg soha nem derül ki. A Malév mindenesetre váratlanul szándéknyilatkozatot írt alá 30 Szuhoj 100-as orosz gyártmányú gép vásárlására, holott ekkor már a meglévő géppark részleteit is alig tudta törleszteni. A VEB bank kölcsönére szintén egy érthetetlen húzással maga a Malév vállalt garanciát, ezzel a lépéssel nemcsak egy halom adósságot vett a nyakába, hanem egy orosz állami bank irányítása alá is került. Így állhatott elő az a helyzet, hogy a légitársaság lényegében saját magát vásárolta meg úgy, hogy a privatizáció során a vevőért (!) kezességet vállaló bank résztulajdonosként még benn is maradhatott a társaságban.

A teljes publicisztikát az MNO-n olvashatja.