"Ha sikerül az aktivitást felkelteni, már nyertünk"

Létrehozva: 2012. január 30., 09:49 | Utoljára frissítve: 2012. január 30., 09:50	nyomtat	küld

- Nyolc éven belül félmillióval csökkentené a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők számát az Európa 2020 stratégiához kapcsolódva a magyar kormány, a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia intézkedési terve pedig novemberben kétszázmilliárd forintot irányozott elő ehhez a következő három évre. A számítások idején a magyar gazdaság állapotáról még más képünk volt. Mennyiben módosíthatja a terv megvalósulását, hogy sokkal rosszabb lett a helyzet?

Ez a válság nemcsak Magyarországot, hanem az összes európai államot áttervezésére kényszeríti, óhatatlanul a magyart is. A stratégia ugyanakkor nemcsak számok halmaza, ott vannak mögötte az intézkedések is. Generációk óta rengetegen élnek úgy Magyarországon, hogy mivel semmi esélyét nem látják, hogy megálljanak saját lábukon, azt várják, hogy gondoskodjon róluk az állam, az önkormányzat, a többiek, az adófizetők. Ennek a mentalitásnak a felszámolása nemcsak szociálpolitikai, hanem gazdasági szempontból is nagyon fontos érdek. Elsődleges célunk ezért nem az, hogy miként tudnánk a szegényeket ellátó rendszert szélesíteni, hanem az, hogyan tudunk olyan kiutakat teremteni - adott esetben kényszerekkel is - amely kimozdíthatja ezeket az embereket a kilátástalanságból.

- Anyagi kényszerre gondol? Kormánytagoktól és a Fidesz több elnökségi tagjától is hallottam, hogy a szociális segélyezési rendszer átalakításával elsősorban nem megtakarítást akar elérni a kormány, hanem az ön által is említett réteg átnevelését. Tényleg így van?

- Inkább szocializációs folyamatnak nevezném, nem átnevelésnek. Szerintem nem hibáztathatjuk ezeket az embereket, hozzáállásuk arra a hamis, képmutató kompromisszumra épül, ami azért alakult ki az elmúlt húsz évben, mert az állam nem tudott valóságos lehetőséget biztosítani azoknak az embereknek, akik a rendszerváltás után, a privatizáció és az ipari termelés összeomlásának időszakában kiszorultak a munka világából. Mivel reális alternatíva nem volt, az állam olyan utakat kínált, mint a korai nyugdíjazás, rokkanttá nyilvánítás, munkanélküli és egyéb segélyek, vagy az olyan relatív magas családtámogatások, hogy megérte megélni a gyermekvállalásból. Emiatt sokan csak a szociális ellátások növelésében tudják elképzelni a megoldást. Szerintünk viszont ösztönző eszközökre van szükség, teljesítményhez vagy feltételhez kötni a juttatásokat.

- Például a közmunkához. Ebben a programban is a társadalmi nevelésnek van előnye és csak másodlagos a munkanélküliség csökkentése?

- A két dolog nem alternatívája egymásnak. Ha valaki nagyon sokáig nem jut munkához és akár generációk óta nem is látott ilyen mintát a családjában, akkor nincs meg az a normális rend, hogy reggel a gyerekek óvodába, iskolába mennek, a szülők meg munkába. Így hiába kínálunk munkát, nem fog működni.  Nagyon sok ilyen roma és nem csak roma család van ma Magyarországon. Ha ezt most nagyon széles rétegekből hiányzó aktivitást sikerül felkelteni, már nyertünk. Ez nyilván az 1,2 milliónyi, mélyszegénységben élő ember körében a legnehezebb, ott viszont muszáj, még ha negatív eszközökkel is.

A teljes interjút az [origo] -n olvashatja.