Csábító jelszavak

Létrehozva: 2012. február 7., 09:19	nyomtat	küld

Itt nem számít a produktum, csak hogy minden maradjon a régiben. Elegendő az ortodoxia-unortodoxia kérdéskörére utalnunk, hogy ez a tótágast álló, fura világ teljes abszurditásában megmutatkozzon. A magyar kormány gazdaságpolitikájának az unortodox lassanként olyan eposzi állandó jelzője lesz, mint Odüsszeusznak a leleményes vagy Hérának a tehénszemű.

Magára valamit adó liberális politikus, közgazdász, Újságíró többször emlegeti, mint a kötőszavakat. Mesterházy Attila olyannyira hatása alá került a csábító jelszónak, hogy minden megszólalásában kerít rá alkalmat, hogy vádlón a polgári kabinetnek szegezze „Unortodox vagy, király!” felkiáltással. Hagyjon fel a kormány az unortodox, idióta gazdaságpolitikával. Legutóbb Bécsben már az idióta jelző nélkül, kissé lanyhán csak annyit mondott az unortodox gazdaságpolitika nem működik.

A Tocsik-ügyben kulcsszerepet játszó salgótarjáni szocialista exkiskirály, Boldvai László szegezte a gazdasági tárcának először, vajon tankönyvszerű vagy unortodox-e a gazdaságpolitikája. Tavaly nyár óta aztán oly felkapott lett a vád, mint a pártfőiskolán hajdan a kizsákmányolás, a rothadó kapitalizmus és az uralkodó osztály fordulatok. Azóta unortodoxia unortodoxia hátán, minden mennyiségben. Már csak az a kérdés: nagy baj-e, ha valaki nem ortodox?

A szó tágabb értelemben merev ragaszkodást jelent a dogmákhoz. Akkor eszerint az unortodox abszolút pozitív minősítés, nemde? Ugyanígy járunk a nem konvencionális, nem szokványos jelzőkkel gazdaságpolitikánk jellemzésekor. A konvencionális eredetiség nélkülit, szokványosat, önállótlant jelent. A szokványosnak pedig pejoratívjelentése van: minden újszerűség nélküli. Tisztában vannak-e a vádaskodók, hogy dicsérik a jobbközép országirányítást? 

A teljes publicisztikát a keddi Magyar Nemzetben olvashatja.