A kerekasztal elvtársai

Tekintsünk el ezúttal annak megvitatásától, hogy van-e hazánkban valódi baloldali értékeket és baloldali elkötelezettségű embereket hitelesen képviselő párt. Magát baloldalinak valló párt és szervezet van, több is, s ez máris elegendő ok, hogy sikeresen összekülönbözzenek, s folyamatosan próbáljanak – persze sikertelenül – összefogni. A csütörtökön megalakult „Baloldali Kerekasztal a Változásért” (Baka) nevű szövetség sem ígérkezik életrevalóbbnak, mint korábbi, hasonló célokkal gründolt társai, viszont bizonyos, hogy csendes megszűnése sem fog bonyolultabb társadalmi traumát okozni.

Létrehozva: 2012. február 20., 09:10 \| Utoljára frissítve: 2012. február 20., 09:11	nyomtat	küld

Ám legyünk pozitívak és derűlátók, s koncentráljunk azon mozzanatokra, amelyek eredményes működését vetíthetik előre. Itt van mindjárt a Népszabadság Online, amelyik az alakulás napján ezzel a címmel rázta fel tespedő baloldali olvasóit: „Exkluzív: titkos baloldali kerekasztalt alapítottak.” Ez biztató információ, hiszen egy parlamentáris demokráciában legalább annyira szükség van titkos baloldali kerekasztal-társaságra, mint csecsemőnek a nyers húsra. Hiába, a baloldalon úgy szép egy társaság, ha titkos, hiszen haladó baloldali hagyomány, hogy az elvtársak konspirálnak, s nem bíznak senkiben. S erre minden okuk megvan, mert az is haladó baloldali hagyomány, hogy a koncentrációt felfedik, méghozzá a saját soraikból valaki, ahogy ez esetben a Népszabadság tette.

Másnap az újság papír változatában már szó sem volt semmiféle titkos társaságról, csak annyit jegyzett meg a szerző, hogy az együttműködés alapjait a nyilvánosság kizárásával fektették le. Az alapítók listája attól izgalmas igazán, hogy kik nem telepedtek oda az asztal köré. Megjelentek a Thürmer Gyula-féle Magyar Kommunista Munkáspárt, a Vajnai Attila-féle Munkáspárt 2006 (amelyik kommunistább, mint a Thürmer-féle párt), a Kapolyi László és Schmuck Andor vezette Magyar Szociáldemokrata Párt (ami annak a jele, hogy a jobb sorsa érdemes szocdemek 1948 óta tartó hányattatása még korántsem ért véget), a Trasciatti Attila fémjelezte Zöld Baloldal (amely pártot valaha Tamás Gáspár Miklós irányította), s a szép hölgyek társaságát felettébb kedvelő elnökhelyettes, Balog András vezetésével az MSZP küldöttei.

Feltűnő az egyébként mindenkivel már-már mániákusan összefogni akaró Demokratikus Koalíció hiánya, bár az kérdéses, hogy a résztvevőknek Gyurcsányék hiányoztak-e. Másrészt, néhány hónappal korábban Schmuck Andor még olyan ellenzéki kerekasztal létrehozását hirdette meg, amelyhez minden „demokratikus” erő csatlakozhatott volna, így az LMP, az MDF-származék JESZ, a szakszervezetek és civil szervezetek is. Erősen foghíjas a kerekasztal, s még azt sem tudni, kire osztják a baloldali Artúr király szerepét.

Csak az bizonyos, a maguk sajátos Szent Grálját hamar megtalálhatják Vajnai Attila hajtókáján. Ám félretéve minden prekoncepciót és prejudíciumot, a programjuk roppant eredeti, azt meg kell hagyni. Mert nem ám az a céljuk, hogy nekiessenek Orbán Viktornak, és ripsz-ropsz leváltsák, hanem az, hogy érdemi megoldásokat találjanak az ország problémáira. „Ha azonban a megoldásokhoz az Orbán-kormány leváltásán keresztül vezet az út, akkor ezt az eszközt is használni fogjuk” – jelentette ki a kerekasztal egyik kóbor harcosa, aki eltévedhetett a Gyaloggaloppban. Mindenesetre ez azt jelenti, hogy a Baka szerint az ország gondjainak megoldására lehet olyan baloldali forgatókönyvet összehozni, amit Orbán Viktor vezényelne le!

Aligha kétséges, mindenki jobban járt volna, ha a szövetség terve, megalakulása, alapítói névsora, célkitűzése, egész léte valóban titokban marad. S vonatkozik ez szinte az összes baloldali pártra, szervezetre, társaságra. Addig jó az országnak, amíg nem hallunk róluk semmit.

(Ugró Miklós - Magyar Nemzet, 2012. február 20.)