Az uniós lét
Szabó S. András: A differenciálódás korszaka jött el, s ahogy két évtizede szétesett Jugoszlávia és a Szovjetunió, úgy fog ez a folyamat – kérdéses persze, hogy milyen sebességgel – folytatódni. S immár a nemzetállamokon, a függetlenségen lesz a hangsúly, hiszen nem Csehszlovákia van, hanem Csehország és Szlovákia. A világgazdaság helyzete, az adósságválság, az ökológiai krízis, a növekvő népesség, a klímaváltozás, a szegénysorú népek migrációja stb., mind arra utal, hogy az emberiségnek óriási gondokkal kell szembenéznie, s az egyes országok nemzeti önrendelkezési jogot fognak követelni. S nem csak azért, mert éppen az a trendi, hanem azért, mert úgy gondolják, hogy a gondokat, feladatokat lokálisan jobban meg tudják oldani, mint középről (mondjuk Brüsszelből) vezérelve. S mert nem akarnak csupán bedolgozói, csicskásai lenni erősebb, nagyobb, érdekérvényesítésben kiváló országoknak, nemzetközi szervezeteknek. S erre nekünk, magyaroknak – másoknak is – fel kell készülnünk. Ugyanis akár lesz Európai Unió, akár nem, Magyarország lesz. Ebben optimista vagyok. Ehhez négy alappilléren álló stratégia kell, azaz nemzeti elkötelezettség, a keresztényi elvek tisztelete, az értékteremtő munka becsülete s végül népünk történelmének, kultúrájának ismerete és megbecsülése. Ha ez sikerül, s Magyarország sikeres ország lesz, akkor majdnem mindegy, hogy ez az unión belül vagy kívül realizálódik.
(Magyar Hírlap, 2012. február 24.)