A magyar modernség lehetősége

A Mandíner a magyar jobboldal elmúlt tíz évét és jelenlegi folyamatait elemző Mi a jobb? sorozatában Schöpflin György európai parlamenti képviselő, a Londoni Egyetem és a Bolognai Egyetem tanárának írását olvashatják.

Létrehozva: 2012. május 22., 10:53 | Utoljára frissítve: 2012. május 22., 10:54	nyomtat	küld

kapcsolódó

	Politika, illúziók, téveszmék
	Gazdasági növekedés és hiteles bővítés - ebben rejlik az EU vonzereje
	Mély válságba jutott az egész baloldali elit

Mi a jobb? Az együgyű válasz: az, ami nem bal, amelyet a bal nem fogad el, illetve támad, az lenne a jobb! Csakhogy ezzel a jobboldal egyértelműen átadná saját identitásának, stratégiájának megfogalmazását a baloldalnak. Utóbbi ennek persze kimondottan örülne, „mindig is mondtuk” felkiáltással, hogy minden, ami tőle jobbra áll, az egy nagy jobboldali egyveleg, magába foglalván a nem demokratikus jobboldalt is. A jobboldal önmegfogalmazása természetesen másból tevődik össze, mégis elkerülhetetlenül a kontraszton keresztül érthető meg – ha nincs baloldal, akkor a jobbnak sincs sok értelme. Most tekintsünk el a jobb-bal fogalmak tagadása körüli vitától, hiszen jobb és bal nagyon is létezik Magyarországon, illetve kapcsolódik a hozzá közelálló európai pártcsaládhoz.

A kommunizmus utáni világban a konzervatív jobboldal nehéz feladattal állt szemben: ha mi konzervatívnak definiáljuk magunkat, mi az a múlt, amelyet mi konzerválunk?

A kommunista múltat nem használhatjuk, de a kommunizmus előtti múlt sem ér sokat, mert a kommunista évtizedek radikálisan átalakították a társadalmat, kegyetlenül megoldották a parasztkérdést, erőszakkal létrehoztak egy ipari munkásosztályt, ill. kialakították Milovan Gyilasz új osztályát: nevezzük ezt a nómenklatúrának.

Miből lehetett tehát 1989 után megteremteni, újraképzelni a magyar jobboldaliságot? A kereszténység, a keresztény demokrácia csak kis mértékben segített, mivel a magyar társadalom csupán részben vallásos (szemben a lengyel mintával), és nálunk is szerepet játszik „a hit hovatartozás nélkül” jelensége. Maradt a nemzet. Ez egy egész sor újabb problémát vetett fel: a 15 millió magyar, és a határon túliak kérdését, a magyar állam szerepét, a diaszpórák kötődését, de legfőképpen a nemzeti mivolt ádáz tagadását a baloldalról. Külön kérdés, hogy a magyar baloldal eleve elvetette egy baloldali nemzetfogalom meghatározását, és ezzel komoly szívességet tett a jobboldalnak: átengedte a nemzetet ellenfelének és figyelmen kívül hagyta a nemzeti mivolt autentikus élményét. Szögezzük itt le: a nemzeti mivolt egy pillanatra sem azonos a nacionalizmussal, illetve a kirekesztéssel - de ennek a kérdésnek az elemzése már más irányba vinne.

A teljes írás elolvasható a mandiner.blog.hu oldalon.