A győzelem a fontos

Létrehozva: 2012. július 10., 09:09 | Utoljára frissítve: 2012. július 10., 09:57	nyomtat	küld

Ballai Attila: Mi, akik a lelátón vagy a tévé előtt szorítunk, úgy érezzük, reméljük, hogy 159 legkülönb honfitársunk képvisel bennünket az olimpián, több mint kétszáz ország nemes – olykor nemtelen – küzdelmében. Mi velük és bennük, az ő sikereik által szeretnénk többek lenni, legalábbis többnek, szebbnek látni, láttatni magunkat. Ezt minden olimpikonunknak tudnia kell. Ha ehhez külső segítség szükséges, akkor úgy, hogy vezetői, edzői tudatosítják benne. Már csak azért is, mert egy élsportolót semmi más nem ösztönözhet oly hatékonyan, mint a felismerés: emberek ezreinek, tízezreinek szerezhet örömet. Aki szerint e gondolat esetleg poros és dagályos, az bizonyára nem látta női kézilabda-válogatottunkat vert seregként levonulni, levánszorogni az utolsó pekingi csoportmérkőzés után, majd egy szemvillanás alatt újjáéledni és tűzbe jönni attól, hogy a magyar közönség pocskondiázás vagy gúnyolódás helyett kórusban azt kezdi skandálni: Szeretünk benneteket! „Most már csak miattuk is győznünk kell!” – fogadkoztak a lányok, és két napra rá tönkreverték a jóval esélyesebb románokat.

Ezért mi mást üzenhetnénk két és fél héttel a rajt előtt 159 londoni olimpikonunknak, mint azt: Szeretünk benneteket, már csak miattunk is győznötök kell! Ám ha az nem is sikerülne, legalább az utolsó másodpercig, centiméterig, leheletig törekedjetek rá.