"Ez egy csendes, de nagyon masszív kötelék"

Létrehozva: 2012. október 24., 17:15 | Utoljára frissítve: 2012. október 24., 17:20	nyomtat	küld

Az elmúlt két év gyökeres változásokat hozott a megye működése szempontjából. Ezt kellett megyei elnökként levezényelnie. Milyen sikereket és milyen kudarcokat tud kiemelni e két esztendőből?

lyen hatalmas változást sikerrel levezényelni, végigcsinálni nem egyszemélyes feladat. Ebben részt vett a régi megyei önkormányzat hivatala, a kormányhivatal, a megyei intézményfenntartó központ, sőt, maguk a megyei intézmények is. Sok-sok ember munkájának eredménye, hogy az átadás-átvétel megtörtént. Kimondottan sikerként élem meg, hogy ezt az átalakítást úgy végeztük el, hogy senkit nem kellett utcára tenni.  Más sikeres dolgok is születtek ebben a két évben, közülük kettőt emelnék ki: a Fejér Termék programot és a Megyekorzót. A megyei elnöki, önkormányzati munka nem pusztán egy feladat, amit el kell végezni, aztán kipipálhatjuk – nekem és minden munkatársamnak Fejér megye, Székesfehérvár a szívügyünk. Ez olyan érzelmi kötődés, ami kötelez mindenkit, hogy többet tegyen. A Fejér Termék program is ilyen önként vállalt munka, amit még nem végeztünk el teljesen. Kitaláltuk a Fejér Termék logóját, kitaláltuk azt a Megyekorzót, ahol a megyében élő, dolgozó emberek termékeiket, alkotásaikat elénk hozhatják, értékesíthetik. Ha tudatosan vásárolunk, akkor a mieinket segítjük, azokat az embereket, akik itt élnek a környezetünkben. Egyre többen teszik magukévá ezt a szemléletet, ez mindenképpen elnöki munkám kiemelkedő sikere.

Mit élt meg kudarcként az utolsó két év munkája során?

Minden kudarc, amit nem tudtunk elvégezni. A Fejér Megyei Levéltár felújítását még nem tudtuk befejezni. A Szent István téri két épület gyönyörűen néz ki, de a levéltár nem itt működik, hiszen az épület még csak szerkezetkész állapotban van. A vállalkozó, aki a felújítás első ütemét végezte, és elnyerte a második ütem kivitelezését is, a vállalt határidőre, 2011. december 31-re nem fejezte be a munkát. Addig állt nyitva a forrás, amiből a munkálatokat az önkormányzat finanszírozhatta volna. Ez a vállalkozás levonult a területről, mert időközben csődbe ment. Ezt előre nem tudhattuk, mégis kudarcként élem meg, hogy nem adhattuk vissza a levéltár épületét eredeti funkciójának.

Parlamenti államtitkárnak nevezték ki a Honvédelmi Minisztériumba. Miért éppen egy fehérvári országgyűlési képviselőre esett a választás?

Az államtitkársággal kapcsolatos kérdésnek valószínűleg több árnyalata van, mégis hadd közelítsem meg onnan, hogy Székesfehérvár és Fejér megye elválaszthatatlan a magyar honvédelemtől. Székesfehérvár katonaváros. Az itt dolgozó politikusok, még ha akarnák sem tudnák elkerülni, hogy a honvédelemmel ne legyen kapcsolatuk. Nekem ez többszörösen is megadatott, hiszen rendszeres volt az együttműködés az Összhaderőnemi Parancsnoksággal. Ráadásul Székesfehérvár és környezete hadtörténeti kincsestár. Gondoljunk csak az ország egyetlen katonai emlékparkjára Pákozdon! Nincs még egy megye, ahol két nemzeti emlékhely lenne. Nekünk van egy Szent István szarkofágjánál, és a pákozdi Mészeg-hegyen. Fehérváron, a környezetünkben nem ritka, teljesen természetes a katonaember jelenléte. Innen búcsúznak el azok, akik idegen földeken szolgálnak, s ide jönnek vissza, amikor vége a küldetésüknek. Ez egy csendes, de nagyon masszív kötelék.

Az ön kinevezése olyan feladatokat is tartalmaz, mint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Tábori Lelkészi Szolgálat, a Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Iroda irányítása, ami már egy kicsit távolabb van a jelenlegi honvédelemtől.

Múltunk, történelmünk soha nem lehet távol a jelenünktől! Országszerte tiszteletre méltó módon gondozzák a hadisírokat, de Fejér megye ebben az élen jár. Eddigi társadalmi munkáim során is kiemelt szerepet kaptak a hadisírgondozók. Azt a társadalmi szerepvállalást, amit a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Tábori Lelkészi Szolgálat, a Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Iroda irányítása jelent, boldogan és alázattal végzem el, ráadásul kellő tapasztalattal a hátam mögött.
 
Az elnöki lemondásakor a szabadságainak megváltásával 1,4 millió forinthoz jutott volna, amiről lemondott a Fejér megyében élő, állami nevelésben lévő gyermekek és a nyugállományú honvédek javára. Mi ennek a párosításnak az oka?

Ha múltunk nélkül akarunk jövőt, az épp olyan lehetetlen, mintha a jelent megtagadva akarnánk múltunkban élni. Megyei elnökként sokat találkoztam állami nevelésben élő srácokkal, lányokkal. Saját gyermekeinken látjuk, mennyit számít egy kinyújtott kéz. A gondozott gyerekek egy ujj érintésének is örülnek. Ha egy szál reményt kapnak, már biztos, hogy a jövő, a jövőnk építhető rájuk. A nyugállományú honvédeink a múlttal kövezték jelenünket, ezért azt a szál reményt ők is kiérdemelték. Hiszek abban, hogy a honvédség nem külön elszigetelt test a társadalomban, hanem közösségünk olyan szerves része, amelynek tagjai a legnagyobb és legszentebb értéket, életüket készek áldozni a hazáért.