Horváth és a história

Létrehozva: 2012. november 17., 11:21 | Utoljára frissítve: 2012. november 19., 10:06	nyomtat	küld

Szentesi Zöldi László: Horváth Csaba pazar történelemórájához azért kívánkozik néhány megjegyzés. Ha a kormányzó fia, Horthy István szerinte egy „vezető korszakot” fémjelez, akkor mars vissza a foximaxiba (fiatalok kedvéért: marxista-leninista egyetem), ott még a zulágerből is tábornokot faragtak jobb időkben. Aztán szegény Tisza István: nagy kerékkötője nem lehetett a kibontakozó demokráciának, tekintve, hogy a „népköztársaság” kikiáltásakor már bő két hete halott: éppen a demokrácia barátai, Horváth Csaba példaképei gyilkolták meg, miután hordaként berontottak a Hermina úti villába. Könnyfakasztó az a kép is, ahogyan a debil Károlyi Mihályt több százezren ünnepelték volna a Parlament előtt, nagy kár, hogy ez is hazugság. Persze ha jobban belegondolok, a baloldali tömeg mindig többszörös szorzót érdemel, a jobboldali tömegre ellenben az osztás művelete érvényes. Így dagad több százezresre a lumpenproletár csőcselék 1918-ból, és így olvad néhány fütyörésző inasgyerekre a 2012-es békemenet.

Tudják, mi a legijesztőbb Horváth Csaba rögtönzött történelemórájában? A beszédképtelenség és a műveletlenség ennyire leplezetlen kéz a kézben járása. Hogy sem tudása, sem mondanivalója, de ha volna is valami, még azt sem tudja kifejezni. Horváth Csaba életéből mindennemű szellemi tevékenység kiszorult: nyilvánvalóan nem olvasott el életében egyetlen könyvet sem a magyar 20. századról.