Illem és érdek

Létrehozva: 2012. december 18., 09:34 | Utoljára frissítve: 2012. december 18., 09:37	nyomtat	küld

Ugró Miklós: A jó modor gyakran a gyengeség jele sokak szemében, bizonytalannak, önbizalom-hiányosnak, kialakulatlan, infantilis személyiségnek mutatja az egyént, aki nem számíthat semmi jóra, s akitől nem is várható semmi jó egy liberális demokráciában. Van az illedelmességnek - régies kifejezéssel illedelemnek - valami dohos, tizenkilencedik századi illata, amitől sokan fintorognak, mondván: egy hierarchikus társadalomban még szükség lehetett rá, de ma, amikor mindenkinek érvényesülnie kell, már nincs helye. Nem tudom, hogy ez a többség véleménye lenne-e, csak az a biztos, hogy a hangosabbaké.

A másik oldal jóval csendesebb, ami nem meglepő, hiszen meggyőződését nem üvöltve, hanem udvarias szordínóval igyekszik a világ tudomására hozni. Ők abból a tudományosan nehezen bizonyítható, de a gyakorlatban már évezredek óta igazolt feltételezésből indulnak ki, hogy a lelki és szellemi értékeknek is van valóságos, materiális termékre koncentrálható hasznuk. Akár pénzben mérhető haszna is lehet annak, ha az emberi viszonyokat, az emberek közötti kapcsolatokat nem a nyers erő, az agressszív nyomulás dominálja, hanem olyan szabályok közé szorítják, amelyek olykor túlzónak tűnhetnek, de végeredményben mégiscsak esélyegyenlőséget biztosítanak a különböző adottságú személyiségek között.