A tiszai ciánszennyezésre emlékeztek Szolnokon

Létrehozva: 2013. február 2., 10:28 | Utoljára frissítve: 2013. február 4., 11:32	nyomtat	küld

 Szabó István több száz résztvevő, köztük a helyi iskolák képviseletében érkezett fiatalok előtt idézte fel a 2000. január 30-án Romániában bekövetkezett ipari katasztrófát, és annak ökológiai hatásait. Emlékeztetett arra, hogy az Aurul nevű ausztrál-román tulajdonú bányavállalat egyik tározójának átszakadását követően több mint 100 ezer köbméternyi ciánnal szennyezett zagy jutott a természetes vízrendszerbe, köztük a Tiszába. A folyón a mérgező szennyezés 2000. február 1. és 12. között vonult le. Hangsúlyozta: Szolnokot a cianidos anyag  - február 9-én, a szakembereknek köszönhetően - már felhígulva érte el. Ma is elismerés illeti a vízügyeseket, akiknek nem csak a tudásuk, de a szívük is a helyén volt a nehéz napok során - fogalmazott, hozzátéve: az ő áldozatos munkájuknak tudható be, hogy a mintegy 40 kilométer hosszú szennyezéscsóvától a Tisza mellékfolyóit és ártereit sikerült megmenteni. Szavai szerint a 13 évvel ezelőtt történtekre a Tisza élővilágának emléknapján azért is fontos emlékeznünk, mert a környezetet védve saját jövőnket biztosítjuk. 
   
Az eseményen Horváth Béla, a Közép-tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese elmondta: amikor a szennyezés a magyar határt átlépte, még mindig több mint háromszázszoros mennyiségű cián volt a vízben, mint a megengedett. A vízügyi szakma mozgástere meglehetősen szűkre szabott volt, mert amíg laboratóriumi körülmények között semlegesíthetők ezek az anyagok, addig ez természetes viszonyok között elképzelhetetlen. Így végül a két tiszai vízlépcső működtetésével, valamint a csatornák és hullámterek lezárásával sikerült a lehető legnagyobb mértékben felhígítani és szabályozottan kormányozni a szennyezést. A következményekre máig csak becsült adatok vannak, ám annyi bizonyos, hogy a katasztrófát követő, a Tiszán eddig példátlan méretű árhullám segítette a folyó regenerálódását és az élővilág visszatelepülését. Rámutatott: az érintettekben a legnagyobb hiányérzetet az okozhatja, hogy az elszámolás a károkozók és a károkat elszenvedők között még mindig nem történt meg.
   
A pénteki rendezvényen a résztvevők egy csoportja - a hagyományoknak megfelelően - a szolnoki Tiszavirág gyaloghídra vonult, ahonnan koszorúkat és virágokat dobtak a folyóba.