Mérlegen a Simor-korszak

Létrehozva: 2013. március 5., 09:08 | Utoljára frissítve: 2013. március 5., 11:09	nyomtat	küld

Boros Imre: Simor saját védelmét szolgáló EKB-köpönyegen viszont eközben serényen szaporította a lyukakat, amiken át az országra ömlöttek a veszteségek. Tudva és ismerve, hogy az IMF-EU-kettős 20 milliárd eurós gigakölcsönt fog adni az országnak, a piac meg már nem ad egy centet sem, az alapkamatot az egekbe emelte. Nem volt mindegy, hogy alacsony vagy magas kamatért nem kapunk pénzt? Magas kamatokról a visszaút viszont hosszabb.

Jól számított, amikor arra gondolt, hogy az ebből adódó növekvő terheket majd az új kormány viseli. Ez a megfontolás vezette akkor is, amikor az IMF-EU kettős hiteleinek lejáratát is a következő kormányzat hivatali idejének utolsó évére, 2013-ra időzítette. Ezzel kívánta borítékolni egy következő megszorításokra építő IMF-csomagot. Ezzel azonban kudarcot vallott. A választások után hivatalba lépő kormányzatot pedig kamatemelési zuhataggal fogadta, hivatkozva annak kiszámíthatatlan (értsd ezalatt nem megszorításokra, de mégis pénzügyi egyensúlyra épülő) gazdaságpolitikájára. Simor a NAV (korábbi APEH) mellett beiktatott egy "második adóhatóságot" is az MNB-be, ami a magas jegybanki kamatok miatt ezermilliárdot szedett el az államkassza elől, amikor ezeket a kamatbevételeket az ügyfeleket hanyagoló, kockázatmentes magas alapkamatból profitáló, külföldi tulajdonú bankoknak juttatta.