Hajrá, mezőgazdaság!

Létrehozva: 2013. március 7., 16:47 | Utoljára frissítve: 2013. március 8., 09:44	nyomtat	küld

Megint a megszokott menetrend? A tavalyi aszályos év után most az árvíz és a belvíz okoz majd károkat a mezőgazdaságban?

Múlt év augusztusa óta úgy tűnik, hogy a természet előbb-utóbb visszaadja mindazt, amit korábban elvett. Sok hó hullott a folyóink vízgyűjtőterületén, ha szerencsénk van, akkor nem egyszerre fog a nyakunkba zúdulni ez a víztömeg. Január végéig 250 milliméternyi csapadék esett az országban, viszonylag jó elosztásban, ez a sok éves átlaghoz képest jobbnak mondható. Ehhez várhatóan még 100 milliméternyit tesz majd hozzá a februári adat. Az őszi vetésű növények állapota 60-70 százalékban kimondottan jónak ígérkezik - tavaly ilyenkor pont fordított volt a helyzet. De a gazdák azt szokták mondani: sokat alszik még kint a termény betakarításig.

A gazdaságpolitikusok most abban reménykednek, hátha megmenti az idei GDP-t a mezőgazdaság. A leköszönő nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György szerint a múlt évi visszaesés részben az aszálynak tudható be.

Míg 2011-ben az 1,7 százalékos bruttó hazai termék növekedéséből 0,9 százalékot a mezőgazdaság adott, ezt a teljesítményt tavaly a rendkívüli aszály miatt nem sikerült megismételni. Az adatok mégis azt mutatják, hogy a magyar mezőgazdaság a korábbinál jobban teljesít: az uniós csatlakozás óta sosem volt ilyen jó éve az agráriumnak. A múlt év első 11 hónapjában 7,4 milliárd eurót is meghaladta a mezőgazdaság exportbevétele, miközben az import nem növekedett az előző évhez képest. Így az egyenleg 3,4 milliárd eurós aktívumot mutat, ez a nemzetgazdaság külkereskedelmi aktívumának mintegy 40 százaléka. Az export 83 százaléka az Európai Unióba megy, de az import 92 százaléka is onnan jön. A baj csak az, hogy az export szerkezetében igen magas, 46 százalékos a nyersanyagok aránya, miközben a késztermékek aránya 47 százalékos az importon belül. A feladat adott: el kell érni, hogy minél magasabb hozzáadott értékű termékeket vigyünk a külpiacainkra.

Ehhez elvileg a segítség is adott: Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter szerint az unió következő, 2014-2020 közötti költségvetési időszakában hazánk 1,9 milliárd euróval, azaz 500 milliárd forinttal kap többet vidékfejlesztésre és agrártámogatásra. Kérdés, hogy mihez képest?

Magyarországnak 2007 és 2013 között 10,4 milliárd euró jutott vidékfejlesztésre és agrártámogatásokra. Miközben 2014 és 2020 között az EU teljes büdzséje 3,5 százalékkal csökken, s a közös agrárpolitikai célokra pedig 11 százalékkal jut majd kevesebb, ehhez képest hazánk közel 20 százalékkal többet kap, összesen 12,3 milliárd eurót. Bár a torta kisebb, nekünk mégis nagyobb szelet jut: a közös agrárpolitikában 2,36-ról 3,19 százalékra nő a Magyarországra jutó támogatások aránya.

Ezt még a szocialisták is elismerik, de sietve hozzáteszik: míg korábban 5 milliárd eurót adott az unió Magyarországnak vidékfejlesztésre, ez most jó, ha eléri a 3,5 milliárd eurót.

3,86 milliárd volt valójában az az 5 milliárd euró 2007 és 2013 között, ami most kicsivel 3,5 milliárd euró alatt lesz a következő hét évben. Új lehetőség viszont, hogy a kohéziós alapok forrásait bizonyos keretek között vidékfejlesztési célokra is fordítsuk. E módszer révén akár több pénzt is lehívhatunk, mint amennyit az unió a vidékfejlesztésre szánt keretünkből elvett. Magyarország nettó haszonélvezője az Európai Uniónak: azaz több támogatást kap, mint amennyit befizet. A következő pénzügyi ciklus egyenlege 25 milliárd eurós többletet mutat. Tőlünk csak két tagállam kap többet: Lengyelország és Románia. Ha egy főre vetítve nézzük, akkor Litvánia után a második helyen vagyunk.  Ez 2512 eurót, 712 ezer forintot jelent fejenként.

Az idei év az első, amikor a magyar gazdák elérik a 100 százalékos támogatás-kifizetési szintet. Ez azt jelenti, hogy most már ők is ugyanannyit kapnak, mint a németek vagy a franciák?

Nem. A francia és a német gazdák továbbra is több uniós támogatásban részesülnek. Minden tagország azért harcol, hogy minél jobb pozíciót érjen el és minél több támogatást szerezzen meg. Magyarország az uniós csatlakozáskor, 2004-ben az országot megillető agrártámogatásnak - a nemzeti borítékban lévő összegnek - csak a 25 százalékát kaphatta meg, ami emelkedett fokozatosan 100 százalékra emelkedett. Ez a támogatottsági szint az unió 27 tagállamának átlagához képest már csak néhány euróval marad el. Most azért harcolunk, hogy a termeléshez kötött, tehát a mezőgazdasági termelést közvetlenül ösztönző támogatások körébe a sertés- és a baromfiágazat is fölkerülhessen.

A K-monitor szerint 2011-ben a magyarországi agrárvállalkozások mindössze 1 százaléka kapta a támogatások 40 százalékát, egytizedük pedig a pénzek háromnegyedét. A harminc legtöbb támogatásban részesülő 30 cég pedig néhány ismert nagyvállalkozóhoz kötődik.

Az uniós dotációkon belül a legjelentősebbek a területalapon nyújtott támogatások. Nyilvánvaló, hogy ha valaki nagyobb területen gazdálkodik, akkor több pénz illeti meg. Valószínűleg Ön is hallott róla, hogy Nagy-Britanniában például rendre Erzsébet királynő kapja az egyik legtöbb uniós támogatást a földbirtokai után. Magyarországon ugyan nincsenek királyi nagybirtokok, de szép számmal vannak olyan gazdaságok, amelyek 10 ezer hektárnál is nagyobb földterületet művelnek. A területalapú támogatások esetében a gazdaságokat nem lehet diszkriminálni méret alapján. A jövőre nézve ugyanakkor a birtokok méretének az új földtörvény felső korlátot szabna és az Európai Unió is lefölözné a legnagyobb mezőgazdasági üzemek közvetlen támogatását. Megítélésem szerint akár támogatásokról, akár birtokpolitikáról van szó, ösztönözni kell a nagyobb hozzáadott értéket teremtő és munkaerő-igényes termelést, így az állattenyésztést vagy éppen az öntözés alkalmazását. Állat és állat között nincs különbség, akár nagygazdaságban, akár kisgazdaságban nőjön is fel.

Pedig most a háztáji támogatásán dolgozik a kormány.

Valóban létrehoztunk egy “háztáji gazdálkodással” foglalkozó munkacsoportot. A háztáji alatt mi a ház körüli gazdálkodást értjük. Régebben a falusi házaknál disznót tartottak, baromfi volt az udvaron, s nem fűvel vetették be a kertet, mint manapság szokás. Mára felnőtt egy vagy talán több olyan nemzedék is, amelyik ha akarna, már akkor sem tudna visszatérni ehhez. Egyszerűen azért, mert már nem tudják, mikor kell a zöldborsót a kiskertben elvetni, vagy a malacot beállítani. Ezt a tudást szeretnénk visszahozni, melyhez szakmai segítséget, tanácsadást és támogatást is adnánk. Erre a célra még nincs elkülönítve konkrét összeg.

S az élelmiszer áfájának csökkentésére lesz? A hírek szerint a kormány a napokban tárgyalhatja meg az erről szóló előterjesztést.

Eddig a költségvetési hiány 3 százalék alatt való tartása mindig elsőbbséget élvezett, s ez nem hagyott mozgásteret az áfa csökkentésére. Pedig az egyik legfőbb célunk a feketegazdaság elleni küzdelem, mivel az agrártermékek majd mindegyikénél igen jelentős a feketegazdaság aránya. A húságazatban szakértők szerint minimum 40 százalékos, de nem sokkal jobb a helyzet a többi szektorban sem. Egyelőre a gabonafélék és az olajos növények esetében sikerült bevezetnünk a fordított áfarendszert, s az eddigi tapasztalatok kedvezőek: a kombájnok mellől eltűntek a táskás emberek, visszaszorultak az exportnak látszó és a fiktív ügyletek. Ezért április elsejétől az élősertésre és a hasított félsertésre, input oldalon pedig a takarmánykeverékekre is kiterjesztjük a fordított áfázást. Az élelmiszerek áfájának csökkentésére a Nemzetgazdasági Minisztériummal különböző csomagokat állítunk össze a Kormány számára. Erre azért van szükség, mivel az áfa csökkentése - minden pozitív gazdasági hatása ellenére - rövidtávon bevételkiesést okoz az államkasszában, amely a sertéshús esetében például 20 milliárd forintos nagyságrendű. De ha már a kormány meglépte a rezsicsökkentést, jó lenne elérni, hogy a lakosság a megmaradó pénzt ne plazmatévére költse, hanem egészséges magyar élelmiszerekre.

Az áfa csökkentése segítséget jelentene az állítólag összeomlás szélén lévő tejágazatnak is?

Az ágazat egyáltalán nincs az összeomlás szélén. Az elmúlt hónapokban folyamatosan emelkedett a tej felvásárlási ára, a tejtermelők pedig jelenleg is négy jogcímen kapnak támogatást. A fogyasztóknak és a termelőknek egyaránt jó hír, hogy 2012-ben drasztikusan csökkent a tejimport: a két literesnél kisebb kiszerelésű folyadéktej esetében mintegy 40 százalékkal. Ezzel szemben 10 százalékkal nőtt hazai tej értékesítése - a 1,5 százalékos zsírtartalmú, dobozos kiszerelésű tartós tej esetében például több, mint 50 százalékkal.  Ez a kedvező fejlemény főként annak köszönhető, hogy a Vidékfejlesztési Minisztériumnak sikerült elérnie a nagy üzletláncoknál, hogy állítsák le az importtejet és trappista sajtot népszerűsítő kampányaikat, s működjenek közre a hazai tejtermékek nagyobb mennyiségű értékesítésében. Tavaly nyáron pedig életbe lépett a diszkriminatív árazás tilalma is, melynek eredményeként azonos termékek esetében az üzletláncok már nem alkalmazhatnak más-más árrést a magyar, illetve a külföldi árura.