Nem riadtunk vissza a változtatástól

Megértettük, amit a tavalyi béremelésből kimaradt dolgozók mondtak, és kevesebb mint egy éven belül megtaláltuk a megoldást a problémájukra – hangsúlyozta Szócska Miklós a Magyar Nemzetnek adott interjújában. Az egészségügyért felelős államtitkár rámutatott, az ágazati béremelést folytatják, és a népegészségügyi mozgósítás részeként számos programmal készülnek.

Létrehozva: 2013. május 18., 10:40	nyomtat	küld

– Ez a hét az egészségügyről szólt, hétfői bejelentése alapján újabb átfogó béremelést hajtanak végre az ágazatban. Hogy állunk most az uniós átlaghoz viszonyítva?

– Ha szűkebb környezetünket vesszük, akkor Közép-Európában Magyarország az egyetlen, ahol egészségügyi béremelés történt, és erre nem szégyen büszkének lenni. Az biztos, az uniós átlaghoz képest még van dolgunk, de nem ehhez kell hasonlítani a magyar számokat. A legfontosabb, hogy az orvosoknál, a rezidenseknél és az ápolóknál elérjük azt a pontot, amikor már meg sem fordul a fejükben, hogy a szakmai tapasztalatszerzéstől eltekintve külföldre menjenek, és vendégmunkásnak álljanak. Ahogyan tavaly, most is közel 95 ezer egészségügyi dolgozó érezheti, hogy a bérfejlesztés kiemelkedő fontosságú a kormány és az ágazati vezetés számára, tehát látják, hogy a folyamat megindult. Tény, hogy még nem tudunk ír- vagy svédországi fizetést adni nekik, tíz hónap alatt azonban már két komoly lépést is tettünk, és ezt a jövőben is folytatnunk kell. Így például az alapellátás finanszírozásának emelésére megvannak a források, a terület szakmai programjának egyeztetése még zajlik.

– A nyugati bérektől azonban még messze vannak.

– Azt látjuk, hogy már a tavalyi ösztöndíjakkal és a béremelésekkel is sikerült tennünk azért, hogy mára érezhetően többen lépjenek be a rezidensképzési rendszerbe. Emellett számszerűen igazolható, hogy a külföldi munkavállaláshoz igazolást kérők között csökkent a szakvizsga nélküli fiatalok aránya, vagyis ezek a fiatalok vállalják, hogy teljesítik az ösztöndíj feltételeit, tehát hosszabb távon itthon maradnak. Megjegyzem, nem csak a pénz számít.

– Mire gondol?

– Fontos kérdés, hogy a szakorvosjelöltek útját miként egyengetik, milyen egy adott intézményben a szervezeti kultúra, a vezetői munka. Az, hogy a rezidenst engedik szakmai lehetőséghez jutni, klinikai kutatásokba vonják be, izgalmas munkakörülményeket teremtenek neki, legalább annyira számít, mint a pénz. Én tudok olyan osztályokról, ahol az elmúlt öt évben „csupán” négy-öt embert vesztettek a több tucatból, mert egy nagyon jó hangulatú helyen dolgoznak, és a vezető odafigyel a dolgozókra. Ha ezeket a fiatalokat itthon tartjuk, akkor felmenő rendszerben fel fogják töltetni az állásokat. Ezen a fronton a rezidensszövetség is együttműködik velünk, tehát elmondhatjuk, hogy jó úton járunk.

A teljes interjú a Magyar Nemzet 2013. május 18-i számában olvasható.