Brüsszel és a józan ész

Ugye, nem gondolta komolyan senki egy percig sem azt, hogy miután Brüsszelben – a túlzottdeficit-eljárás lezárásával – megkaptuk az engedélyt a szégyenpad elhagyására, és átülhettünk a jó fiúk egyébként nem túlzottan népes táborába, máris befejeződnek a hazánk ellen indított uniós támadások? Bevallom, a jó hír hallatán nekem egy pillanatra eszembe jutott, hogy most – miután Brüsszel kénytelen volt engedni – esély nyílhat egy új korszakra. Az uniós apparátus beláthatná, hogy a nagytőke megkülönböztetett támogatása nem vezet a közjó érvényesüléséhez.

Létrehozva: 2013. június 28., 09:37	nyomtat	küld

Annál inkább a válsághoz, amiből egyes tagországok nem a megszokott úton keresik a kilábalás lehetőségeit. Érdemes lett volna ezt alaposabban átgondolni, de most már látszik, továbbra sincs változás az uniós felfogásban. Az alapító atyák egyik fő szándékát, vagyis a tőke és a javak szabad áramlását, az Európai Bizottság szerint csakis a tőke és a javak szempontjából szabad megközelíteni. Azoknak a százezreknek az érdeke pedig, akiknek ez életre szóló kárt okoz, Brüsszelben másodrendű szempontnak számít.

Most, hogy a fél ország a Kúria ítéletére vár – amivel a legfelső ítélkező fórum akár olyan döntést is hozhat, ami a hazai bankrendszert alapjaiban megrendítheti –, az uniós bizottság úgy érezte, hogy eljött a pillanat: kötelességszegési eljárást indított hazánk ellen amiatt, hogy betiltottuk a devizahiteleket. A kifogásolt hazai rendelet ugyan 2011-ben született meg, de máig nem volt semmi gond vele. Az elmúlt hetekben viszont a kormány és a parlament úgy döntött, hogy a szégyenpad elhagyását, valamint a várható demográfiai csomagot, tervezett pedagógus-béremelést – pénzügyi szempontból – egy bankok terheit is növelő csomaggal erősíti meg.

Talán ez lehetett az a fejlemény, ami arra vezette a brüsszeli szakértőket, hogy többéves hezitálás után felismerjék a vonatkozó magyar jogszabályban a szerintük uniós jogot sértő elemeket. Vagy azokat sem, hiszen az eljárás mellé tett indoklásuk meglehetősen általános: a kategorikus magyar tilalom a tőke szempontjából aránytalanul nagy korlátozásnak számít. S lehetővé teszi ugyan az uniós szabályozás, hogy a közjó érdekében eltérhetnek a tagországok az alapvető szabadságelvek akadálytalan érvényesítésétől, Brüsszelben mégis úgy látják: az egyes becslések szerint – családtagokkal együtt – hárommillió magyar polgárt is érintő, beláthatatlan kárt okozó devizahitelek nem számítanak ilyen horderejű kérdésnek.

S ha még csak a szocialisták idejében végbement, tragikus mértékű lakossági eladósodásról lenne szó! Az önkormányzatok 2010 végére szintén hatalmas, 1247 milliárd forint értékű adósságot halmoztak fel, aminek nagyjából a fele volt devizahitel.

A teljes publicisztikát az mno.hu-n olvashatja.

(Nánási Tamás - Magyar Nemzet)