Baráti autodafé

Az, hogy az Európai Parlamentben a baloldali pártok többsége miatt az általuk konstruált problémák megoldásában az ő ítéletük érvényesül, rendben van, s roppant demokratikus. Ám az, hogy a magyar parlamentben a jobboldali, polgári erők vannak többségben, és hoznak súlyuknak megfelelően döntéseket, az nincsen rendben, az az EP baloldali képviselői szerint nem demokratikus. Sőt, kifejezett veszély a demokráciára nézve.

Létrehozva: 2013. július 4., 09:38	nyomtat	küld

Mint az Állatfarmban: négy láb jó, két láb rossz. Magyarország két lábon áll, és nem megy le kutyába, sem disznóba, de hát ez nem jó. Minek is ember módra két lábon állni a valóság talaján? Négy lábra kell ereszkedni, mert az jó. Kinek jó? Nekünk, magyaroknak biztosan nem, mert gyámság alá akarnak helyezni minket. Azt szeretné az európai baloldal, hogy a handabandázó Cohn-Benditekre, a cinikus-céltudatos Viviane Redingekre, a megszállott agitátorként viselkedő Verhofstadtokra függesszük áhítatos tekintetünket, és az országunkat a gödörből mégiscsak kirángató kormányt, a miniszterelnököt, családfelfogásunkat, keresztény gyökereinket tagadjuk meg, és ha tizenkilencszer írnak rólunk ostobaságokat egy jelentésben, akkor azt tizenkilencszer cáfoljuk meg. (Sajnos, ezt nem én találtam ki, ezt egy hazánkat támadó EP-képviselő szó szerint így javasolta. S még csak észre sem vette, abszurd követelése ellentmond a józan észnek, az egyenlő jogok elvének és a demokratikus vita szabályainak egyaránt.)

De ki a vesztes? Mi magyarok azok vagyunk, mert a baloldali többségű Európai Parlament döntése nyomán tegnap elfogadták az elfogult és tárgyi tévedésektől hemzsegő Tavares-jelentést Magyarországról. Akkor hát ki győzött Strasbourgban? Az európai baloldal? Látszólag.

Lehet, hogy ma még vereségnek érzékeljük a letromfolás és az igazságtalanság okozta sebeket hazánk testén. Egy idő múlva azonban – néhány hónap? néhány év múlva? – világos lesz, hogy az Európai Parlament július 2-i plenáris ülése valójában nem is Magyarországról szólt. Hogy nem „magyar ügy” volt itt, hanem „magyar ürügy”. S tegnap a Tavares-jelentés jóváhagyásával egyetemben az Európai Unió saját erőtlenségéről, úttévesztéséről adta ki önként a látleletet.

Akiben nincs erő, az erőszakos. Az EP erőszakos volt Orbán Viktorral és Magyarországgal szemben. Ezt az erőszakosságot láthattuk Cohn-Bendit és Guy Verhofstadt viselkedésében. Nézzük meg ágálásukról a felvételt úgy, hogy levesszük a hangot (a Miniszterelnök.hu honlapon újra nézhető az egész EP-vircsaft). Elképesztő, hogyan változik meg Cohn-Bendit arca műfelháborodása, fröcsögő üvöltözései után néhány pillanattal, amint kielégülten hátradől székében, és élvez. Élvezi a rontást, a rombolást, élvezi annak tudatát, hogy le fogják szavazni a magyar utat pártoló képviselőket.

A teljes publicisztikát az mno-n olvashatja.

(Körmendy Zsuzsanna - Magyar Nemzet, 2013. július 4.)