Strasbourg joga

A szabadság általában tiszteletre és intézményi védelemre szorul. Ezzel egyetlen valamirevaló demokráciafelfogás sem vitatkozik. Az egyéneket, a különféle természetes és mesterséges közösségeket megilletnek bizonyos szabadságjogok, amelyek nélkül valóban rosszabb lenne világunk. Élhetetlenebb, boldogtalanabb. Voltaképp – habár ezt gyakran elfelejtjük – nem is a szabadságot, hanem az életet és az élet minőségét védjük. Ha kell, intézményekkel.
Hirdetés

Létrehozva: 2013. július 22., 10:33	nyomtat	küld

Így született meg 1950-ben az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló nemzetközi megállapodás, ezért hozták létre az Európa Tanácsot és később, ezért alapították meg az Emberi Jogok Európai Bíróságát. A Strasbourgban működő intézmény védi az egyezményben szereplő értékeket, többek közt az élethez való jogot, a magántulajdont, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a lelkiismereti és vallási szabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a választójogot is. Fő feladata az jogsérelem kivizsgálása és megítélése, amelyet az aláíró országok elfogadnak. Negyvenheten, köztük hazánk is. Ez az érem szép, eszményi oldala…

A nyugati világ történelmének győztese az individuum, nagy vesztesei pedig a természetes közösségek (család, nemzet) és az egymás iránti tisztelet. Mindezek miatt a közösségben értelmezett igazság is elveszett. Maradt ez egyén véleményén alapuló, „saját igazság”. Annak az embernek az igazsága, aki ügyesebben alkalmazkodik a mesterséges világhoz. Ahol a jog az úr. Szemben akár az igazsággal is. Így, aki ügyesebben él, vagy éppen visszaél a joggal, annak az igazsága válik valósággá, akár a többség igazságával szemben is.

Az egyes civilizációk végóráiban kivétel nélkül erodálódott a közösségi szinten értelmezett igazság. Minden esetben tátongó rés keletkezett az igazságos világba vetett hit és a valóság között. Vagy az anyagi javak birtoklása vált egyre aránytalanabbá, vagy a hatalom érdekei és a közösség vágyai között mélyült a szakadék. Ezek felismert, de kezelhetetlen válságjelek voltak. Ma ugyanilyen bambán bámulunk bele a jog és az igazság között tátongó, egyre mélyülő szakadékba. Általában mérgelődünk, de van, mikor félelemmel beleszédülünk.

Az utóbbi években, a strasbourgi bíróság számos olyan döntést hozott, amely ellentétes volt egy-egy közösség igazságérzetével, sokszor a józan ésszel. Annak fényében, hogy a tömeg is viselkedhet zsarnokként, érthető és jogos lehet az egyén védelme. De úgy, hogy a „szembemenetelő egyén” csöppet sem tiszteli az emberi életet – égbekiáltó igazságtalanság! Mert ez történt egy volt fogvatartott ügyében, aki júliusban 12 ezer eurót nyert a magyar adófizetők pénzéből (akiket egyébként azelőtt megkárosított), ugyanis szűk volt a cellája. De igazságtalanságot érezhettek az angolok is, mert minap három, többszörös gyilkos esetében kérte a strasbourgi bíróság a tényleges életfogytiglani büntetés felülvizsgálatának lehetőségét.

Nagy Ervin teljes publicisztikáját a magyarhirlap.hu-n olvashatja.

(Magyar Hírlap, 2013. július 22.)