A baloldal baja

Lehet hasztalan számolgatni, elemezni, lehet közös listát vizionálni. Lehet az ellenzéki összefogás kérdését a közös egyéni jelöltek meglétére redukálni. És így tovább „ad infinitum” a számok világában csámcsogni – de nem érdemes! Ugyanis nem ez a baloldal legnagyobb baja. Sokkal mélyebb a válság és sokkal több hiányzik az esély megteremtéséhez.

Létrehozva: 2013. november 5., 09:07	nyomtat	küld

Nem fogadatlan prókátorként írom, de három dolog is hibádzik a számokon túli világban. Az első szembetűnő probléma a teljes intellektuális csőd. A második: a vezető égbekiáltó hiánya, mondhatjuk úgyis, hogy nincs a jelenlegi kormányfőnek kihívója. A harmadik ok pedig a moralitásban keresendő.

Az úgynevezett „demokratikus baloldal”, legyen szocialista, vagy liberális alapokon álló – intellektuális romhalmazzá vált. Már maga a megnevezés is értelmezhetetlen. Nincs valódi mondanivaló, és nincs kezdeményezőképesség sem, legfeljebb valami zavaros reagálás a kormány lépéseire. Ráadásul folyamatos lépéshátrány. Ami nem lenne feltétlenül nagy gond egy ellenzéki párt esetében – de a reakciók túl üresek. Nincs olyan intellektuálisan, ideológiailag is értelmezhető program, amelyre egy esetleges kormánycselekvést is fel lehetne építeni. Így az értelmiségi, vagy a politikára ideológia szemmel is figyelő választópolgár számára egy értelmezhetetlen fogalomrendszer alakult ki az elmúlt években. A „zsebből szavazó”, vagy a bizonytalan pedig úgy látja, hogy a baloldal kormányzásra alkalmatlan.

Nagy Ervin publicisztikáját teljes terjedelemben a Magyar Hírlap keddi számában olvashatják.

(Magyar Hírlap, 2013. november 5.)