"Gérecz Attila megérdemli, hogy emlékezzünk rá"

Gérecz Attila költő, sportoló huszonhat évesen halt hősi halált 1956 novemberében a szovjet megszállók elleni küzdelemben. Rá emlékeztek az egybegyűltek a VII. kerületi Klauzál téren, ahol 57 évvel ezelőtt elhunyt. A megemlékezésen beszédet mondott Wittner Mária és Rónaszékiné Keresztes Mónika. Képeinket itt tekintheti meg.

Létrehozva: 2013. november 8., 15:17 | Utoljára frissítve: 2013. november 8., 16:18	nyomtat	küld

Rónaszékiné Keresztes Mónika szerint Gérecz Attila élete kevéssé ismert a fiatalok számára, ezért a fideszes képviselő azt szeretné, ha ezt követően minden évben megemlékeznének a fiatal szabadságharcosról ezen a helyszínen.

A kormánypárti politikus, röviden ismertetve Gérecz Attila életútját, elmondta: református családban született 1929-ben, Dunakeszin. Apját vitézzé avatták az I. világháborúban tanúsított bátorságáért, polgári foglalkozása mérnök volt, a MÁV-nál dolgozott. Az apa 1943-ban bekövetkezett halála után az „erős lelkű” Básty Irén három fiát özvegyen, egyedül nevelte fel. Attila részt vett a II. világháború harcaiban, és csak 1946-ban szabadult a francia fogságból. Hazaérkezésének napja a képviselő szerint meghökkentő: október 23-ára esett. Géreczet családi háttere és hadapród mivolta miatt az egyetemre nem vették fel, ezért vasesztergályos tanoncként egy csepeli műhelyben dolgozott. „Ifjúi erejét, nem mindennapi tehetségét pedig a sportnak szentelte” – jegyezte meg Rónaszékiné Keresztes Mónika. 20 éves korában már a magyar öttusa válogatott keretének tagja, a sportpályafutást azonban hirtelen törte derékba 1950. december 8-i letartóztatása. Hadapródi iskolás barátaival együtt összeesküvés és hazaárulás vádjával bíróság elé állították, a koncepciós per lefolytatása után tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.

Fotó: fidesz.hu

A váci börtönben ismerkedett össze a „füveskerti költők” társaságával, akik barátságukba fogadták, és verselésre, műfordításra tanították az ifjút. Tehetsége átütő volt, első versét, az Így bocskorosan címűt „érett, teljes értékű versnek” ismerték el a szakértők. 1954. július 18-án, a nagy dunai árvíz idején megszökött a váci börtönből. Korábbi sportteljesítményei jelentősen közrejátszottak abban, hogy „a medréből kiáradt Dunát átúszva, veszélyes helyzetek sorozatán át” bejutott Budapestre. Három nap múlva elfogták, szökéséért további három évvel súlyosbították börtönbüntetését. Rónaszékiné Keresztes Mónika Gérecz legjelentősebb művének a Börtön eposza című költeményt nevezte. A budapesti gyűjtő fogházból 1956. október 30-án szabadították ki, és még aznap találkozott író börtöntársaival, és Tamási Áron íróval közösen végleges formába öntötték a rabságból szabadult írók felhívását a nemzethez.

Végül „november negyedike keserű hajnalán csatlakozott az utcai szabadságharcosokhoz” – hangsúlyozta a képviselő. A Rókus Kórház környékén két szovjet tankot tett harcképtelenné, a harmadik azonban halálos sorozatot adott le Gérecz Attilára. Első, ideiglenes sírja a hetedik kerületi Klauzál téren volt, a következő évben újratemették a Fiumei úti sírkert 21-es parcellájában. „Gérecz Attila megérdemli, hogy emlékezzünk rá, és megérdemlik a mai fiatalok is, hogy emlékezetükben elevenen éljen” - fogalmazott Rónaszékiné Keresztes Mónika.

"Kiváló fiatalemberre emlékezünk ma"

Wittner Mária hangsúlyozta: kiváló fiatalemberre emlékezünk ma. A fideszes országgyűlési képviselőt büszkeséggel tölti el, hogy Dunakeszin, jelenlegi lakhelyén született Gérecz, ahol Tóth Ilona, Brusznyai Árpád, Mansfeld Péter mellett Gérecz Attiláról is utcát neveztek el. Ezt követően Wittner Mária elszavalta Ernesto Pinto Dal azokról, akiket a holnap megkoszorúz című költeményét. „Magyarország minden hősének, minden mártírjának köszönöm szépen” – zárta szavai. A megemlékezés végén a megjelentek megkoszorúzták a Klauzál tér 9. szám alatti ház falán elhelyezett emléktáblát, valamint Wittner Mária megajándékozta egy általa készített zászlóval a kerületet, melyen Gérecz Attila arcképmása látható.

A Klauzál téri megemlékezés után a képviselők Gérecz Attila és családja egykori lakhelyén, a Munkácsy Mihály utca 34. számnál hajtottak főt a hős szabadságharcos emléke előtt.