Az Európai Únió szabályozása, parancsa értelmében, minden olyan gyárat, amelyet privatizáltak, majd az új tulajdonos bezárt (mert csak piacot vett és nem gyárat), le kellett bontani. Az országban sok helyen még meg vannak ezek a romok, mert lebontani le kellett, de a romokat eltakarítani és a gyár helyét sóval beszórni már nem volt pénz.

Talán olyan kampányfilm kellene, amiben azt az  1998-as híradófelvételt kellene beilleszteni: amiben az akkori kormányzati ciklus utolsó heteiben az akkori privatizációs miniszter áll a kamera előtt, és büszke mosollyal jelenti be: mindent privatizáltunk, amit lehetett! Soha nem felejthető pillanata volt ez a rendszerváltozás első éveinek. Háttérben be lehet mutatni a romokat, és közben szólhat valami lelkesítő zene.

Néhány embert valószínűleg megszólítana ez a kampányfilm, talán azt a közel egymilliót, akik elvesztették munkahelyeiket, gyáraikat, ahol ők, apáik, sőt nagyapáik dolgoztak.

Üdv!

Persze kell és szükség van ezekkel is foglalkozni, mint a kampányfilmekkel, az ellenzék széttagoltságával, az itt-ott megalakuló pártocskákkal, jelöltekkel és még lehetne sorolni! Ám a legnagyobb veszély, aminek most a látszatát is elkerüli az ellenzék az az, hogy a választások napjaira összeállnak! Akár a 9 szövetséges összeállásából 'nagy' erőt sugalva a szavazólapokon, elbizonytalaníthatja a polgárokat! Úgy érzem, hogy az aprónak tűnő jelek, erre utalnak!