Durvul

Papírforma szerint nekem most jól fel kellene háborodnom. Hiszen az mégiscsak képtelenség, hogy a kampány kezdete óta komoly, országos ügyekben nyilatkozó szocialista politikust nem lehet igazmondáson kapni! És nem csupán arról van szó, hogy ordas hazugságokat hallunk nyugdíjról, gazdaságról, sikeres válságkezelésről, megvédett otthonokról és így tovább, hanem arról, hogy e megszólalásokban még igazságmorzsák is alig fedezhetők fel (lásd legutóbb Molnár Csaba kancelláriaminiszter hisztérikus parlamenti magánszámát eladósodásunk témájában).

Létrehozva: 2010. február 19., 02:14 \| Utoljára frissítve: 2010. február 19., 09:32	nyomtat	küld

Normális esetben azon is illene éktelenül felháborodnom, hogy az MSZP ki tudja, hogyan manipulált hangfelvételekkel próbálja besározni, lejáratni ellenségként kezelt ellenfelét, a félelem és a rettegés érzetét kelteni a társadalomban. De a felháborodás akkor hiteles, ha valamilyen váratlan hatás éri az embert. Itt ilyesmiről nem lehet szó. A divatos kifejezéssel, jobb híján hideg polgárháborúként leírható rendkívüli állapot kezdete 2001 karácsonya, amikor az MSZP, kihátrálva az először támogatott Orbán-Nastase-megállapodás mögül, megkezdte a 23 millió román munkavállaló beözönlését jósoló, a nemzetet mint politikai közösséget összetartó kötelékeket szétszabdaló gyűlölet- és hazugságkampányát.

Az, hogy mindez Ron Werber vagy Gyurcsány Ferenc ötlete volt-e, mellékes, a felelősség a teljes balliberális politikai elité. Innen egyenes út vezet a "köteles beszéd" megkonstruálásáig, Keller Lászlóig, Szász Károly megveréséig és leváltásáig, a külhoni magyarok megtagadásáig, a "dübörgő gazdaságig", az eltitkolt közérdekű adatokig, Őszödig, a hazugságok sűrűn font hálójáig, a kilőtt szemekig, a normanélküliség tombolásáig, a rabszíjon vezetett politikusaik mindennapos látványáig. Ne legyünk persze álszentek, a közélet silányságában, durvaságában másoknak is megvan a felelősségük, a negatív kampány pedig a demokratikus politikai küzdelemnek is szerves része.

Csakhogy nálunk a baloldal hatalomtechnikai szempontból gyakran eredményes, brutális politikai akcióit nem követi semmiféle értékelhető kormányzati teljesítmény. Nem látni a célt, ami a közjó szempontjából szentesítené az eszközt. Hol válság van, ott válság van: a szabályok nélkül játszó szocialisták számára a választáshoz közeledve végül megint csak nem maradt más, mint a hitetlenség, a reménytelenség és a gyűlölet. És mind közül legfontosabb a gyűlölet, mert annak felkeltésével, gondolják, talán még egyszer az Orbán-ellenesség zászlaja alá terelhető az elkóborolt nyáj.

Kegyelmi időszak a mostani az MSZP-nek, hiszen kormányozni már nem nagyon kell, azzal foglalkozhat, amihez igazán ért, kampány címszó alatt a mocsok szétterítésével, a feszültség szításával, mozgósítva a még mindig korlátlanul rendelkezésére álló anyagi, szellemi (média) és a pártállamtól megörökölt titkosszolgálati erőforrásokat. Nincs semmi meglepő abban, amit most a kormánypárt tesz. És van még lejjebb is, hisz vesztenivaló most már tényleg nincs.

A bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc néhány éve arról beszélt, hogy a baloldalnak le kell vernie a jobboldalt, több választáson vereséget mérve rá. Indulat nélkül nekünk is ki kell mondanunk: ezt a megújulni, másként viselkedni képtelen baloldali elitet el kell távolítani a hatalom közeléből, hogy Magyarország jobb, élhetőbb hely legyen. Ha úgy tetszik: itt az idő.

(Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet)