A beszóló visszatér

Az egykori, bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc beszólt az MSZP frakciójának. Nem meglepő ez a hír, mert politikai pályafutása alatt Gyurcsány Ferenc mindig beszólt valakinek, legyen az ellenzéki politikus, arab labdarúgó, negyvenes éveit elhagyó feleség, vagy ha nincs más kéznél, akkor maga a magyar nép. Gyurcsány tulajdonképpen egy két lábon járó beszólás, akitől saját párttársai sincsenek biztonságban. Mert vagy gyenge minőségű embernek titulálja volt honvédelmi miniszterét (ennek igazságáról most ne nyissunk vitát), vagy fecsegő öregasszonyok gyülekezetének pátja elnökségét - megkapja tőle mindenki a szegfű alatt, aki szerinte megérdemli.

Létrehozva: 2010. május 17., 08:32	nyomtat	küld

Gyurcsány, miközben előrelátóan a jövőre is gondolva, könyvekben teszi közzé magvas gondolatait, most, látva a pártja bárkájának a politika tengerén történő szánalmas hányódását, eldöntötte, újra színre lép. Sokáig csak gúnyosan szemlélte a tatról, miként vergődik Mesterházy a kapitányi hídon, lavírozva az éles szirtek között. Időnként veretes beszédben arra utalt a csüggedt matrózoknak, hogy ővele a dolgok egykor milyen simán mentek.

Karakterváltásért és persze a jó adag manírért nem kell a szomszédba mennie. Ha kell, beszéde közben, kis szünetet tartva, félrebiccenti a fejét, kissé lefelé nézve mélyen elgondolkodik - ilyenkor szokott néhány nagymama zsebkendőhöz nyúlni, "Istenem, pont olyan, mint a nagyobbik unokám, a Tomi" -, máskor meg a határozott államférfiú szerepébe bújik: fenyegetően villan a szemüvege, hangja sokat sejtetően fojtott, hogy aztán váratlanul éles dühkitörés következzen, és tudassa: akinek itt nem tetszik, kívül tágasabb. Ha kell, könnyeit morzsolja a tévé kamerái előtt egy közlekedési baleset halálos áldozatainak híre hallatán, de ha úgy hozza a vadregényes véletlen, elveszett gyerekre talál otthona közelében, szóval, van tarsolyában minden jó, akárcsak a Mikulástól, tőle is megkapja mindenki a magáét.

Ő az, aki az elhíresült őszödi beszédének kiszivárgását követő órákban - ki tudja, miért - a meglepetés legkisebb jele nélkül, mosolyogva fejezete ki örömét a dolgok ilyetén történései miatt; ő az, aki mindent bevetett és mindenkin átgázolt a túlélés érdekében; ő az, aki a hazugságot igazságnak hazudja - ám pártja köreiben még akad megannyi híve, mert szeretni valakit muszáj, mert gyenge ez az Attila gyerek, bezzeg a Feri, az nem engedte volna, hogy ilyen csúnyán lenyomják a pártot.

Így aztán Gyurcsány, a bukott, elérkezettnek látja az időt, hogy híveket toborozzon, és visszaosonjon a párt élére, oda, ahonnan nem olyan rég kitették a szűrét. Kivárta az időt, hogy színre lépjen. De nem hazudtolta meg önmagát: úgy próbálja átvenni szép lassan a hatalmat, hogy szüntelen arról beszél, ő igazán nem akar már semmit.

(Forró Péter, Magyar Hírlap)