Hóvári: Az államoknak szolidárisnak kell lenniük a menekültekkel

A magyar EU-elnökség keretében szervezett eseményen a globális ügyekért felelős helyettes államtitkár Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárt idézve hangsúlyozta: arról kell gondoskodni, hogy ha a menekülteket meg is fosztották otthonuktól, ne fosszák meg őket a jövőjüktől.

Létrehozva: 2011. június 15., 11:54 | Utoljára frissítve: 2011. június 15., 13:19	nyomtat	küld

kapcsolódó

A menekülteket befogadó országokat is segíteni kell

Hóvári János felidézte: a második világháború alatt Magyarország mintegy 60 ezer lengyel menekültet fogadott be a szolidaritás és a két nép közötti barátság okán. Az 1956-os szovjet fegyveres beavatkozás következtében 200 ezer magyar hagyta el az országot egy új, szabad élet reményében - mondta. A helyettes államtitkár köszönetet mondott a nekik nyújtott nagylelkű, hatékony segítségért, amelyet - mint megjegyezte - soha nem felejtenek el.

Kitért arra is, hogy a kilencvenes évek elején, Jugoszlávia felbomlásakor 70 ezer ember érkezett Magyarországra békét és biztonságot keresve, a polgárháborús helyzet elől menekülve. Ezeknek a menekülteknek a többsége később visszatért a hazájába - tette hozzá.

Mint emlékeztetett, az ENSZ Közgyűlése tíz évvel ezelőtt határozott a menekültek világnapjának megünnepeléséről. Ez a nap jó alkalom a tisztelet kifejezésére a menekültek helyzetének javításán dolgozó nemzetközi és civil szervezeteknek, kormányzati tisztviselőknek és önkénteseknek - mondta.

Hóvári János szerint a humanitárius tevékenységet végzőknek új kihívásokkal kell szembenézniük, a fegyveres konfliktusok mellett az egyre gyakoribbá váló természeti katasztrófák, az éghajlatváltozás következményei, a népességnövekedés, az élelmiszerárak emelkedése és a gazdasági válság is súlyos gondokat okoznak.

Gottfried Köfner úgy vélekedett, hogy az 1956-os forradalom következményei hozzájárultak a menekültügy jelenlegi kezelési módjának kialakításához, és ebben nagy szerepet játszott az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága.

A levert forradalom után Magyarországról érkező 200 ezer menekült helyzetének megoldása a nemzetközi szolidaritás, a koordináció és az együttműködés egyedülálló példája - emelte ki. Kifejtette: ez volt az első alkalom, hogy a televízió is közvetítette az eseményeket, ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy korábban nem tapasztalt szolidaritás alakult ki az emberekben a menekültek iránt.

Mint emlékeztetett, a helyzetet súlyosbította, hogy a második világháború következtében ekkor még mindig 70 ezer ember élt menekülttáborokban. A 200 ezer magyar menekült közül 180 ezer Ausztriába, 20 ezer pedig Ausztriába érkezett - jegyezte meg. Hozzáfűzte: végül mintegy 18 ezren maradtak Ausztriában, a többieket más országok fogadták be.

Az 1956-os események abból a szempontból is fontosak, hogy először alkalmazták a csoportos menekülti státuszt, amely ettől kezdve egyre elfogadottabb eszközzé vált a tömeges menekültáradat kezelésére - mondta, hozzátéve: Magyarország később maga is komoly szerepet vállalt a menekültek helyzetének javításában, és nem habozott segítséget nyújtani a volt Jugoszlávia területéről érkezőknek.

A jelenlegi globalizált világban az országoknak egységesen kell megoldást találniuk a menekültek problémájára - hívta fel a figyelmet, rámutatva: a menekültek nagy részét a fejlődő országok fogadják be, ahogyan a Líbiát elhagyók is elsősorban Egyiptomba és Tunéziába mentek, és csak viszonylag kevesen érkeztek Európába. A menekültek jelentős része 18 év alatti, sok közöttük a kísérő nélküli gyermek - tette hozzá.