"Erősíteni kell a kisközösségeket"

Azt szeretném, hogy a tanyasi szó kuriózum lenne, olyan terméket jelentene, melyet bátran megvásárolhatnak a városi emberek, mert tudják, hogy jó minőségű, egészséges élelmiszert, árut előállító őstermelőtől származik – jelentette ki portálunknak adott interjújában Balogh József. Fülöpháza polgármestere a fidesz.hu-nak beszámolt a Nemzeti Tanyafejlesztési Program eredményeiről, és a tanyavilágban épülő „gazdasági negyedről”. Az Országgyűlés egyetlen, tanyán élő képviselőjétől megtudtuk, miként növekedett a külterületen letelepedők száma.

Létrehozva: 2012. december 22., 14:56 | Utoljára frissítve: 2013. január 17., 10:20	nyomtat	küld

kapcsolódó

	Töretlen a Tanyafejlesztési Program népszerűsége
	Budai: A Tanyafejlesztési Program a kormány egyik legsikeresebb programja
	A tanyasi élet megtölthető XXI. századi tartalommal
	1,5 milliós keret a Tanyafejlesztési Programra
	További 28 támogatott pályázat az idei Tanyafejlesztési Programban

Hányan élnek hazánkban tanyán?

Manapság 305 ezer ember él tanyán, egy 2002-es felmérés szerint ez a szám még csak 220 ezer körül volt. Ha a tanyák számát nézzük, az közel 80 ezer. Kilenc megye az, ahol nagyobb arányban vannak tanyák. Bács-Kiskun, Pest, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, és Csongrád megyékben található a legtöbb tanya, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén is sok, úgynevezett bokortanya létezik.

A közvélemény hajlamos a leegyszerűsítésre, és a tanyákon élőket is egy kategóriába sorolja. Gondolom a valóság, mint minden esetben itt is jóval sokrétűbb…

A 2000-es évek elejétől nagyjából 2005-ig azt tapasztaltam, hogy a városokból sokan költöztek tanyákra, hogy itt olcsóbb az élet, megtermelik maguknak a betevő falatot. Az a probléma, hogy ezen emberek közül sokan sajnos nem értettek a gazdálkodáshoz, és még rosszabb helyzetbe kerültek, mint a városban voltak korábban. A tanyákon élők között van egy idős, nyugdíjas réteg is, ők gyakorlatilag az egész életüket a tanyán töltötték. Meg kell említeni azt is, hogy több magyar tanyát vásároltak meg külföldiek, ők nyilvánvalóan több pénzzel rendelkeznek. Azt is látom, hogy egyre több fiatal költözik ki tanyára a gazdálkodás miatt.

Fotó: fidesz.hu

Másrészt úgy is kategorizálhatnánk, hogy vannak a gazdálkodó tanyák - amiket nagyon támogatunk -, és azok, ahova szinte csak aludni jönnek a családok, onnan eljárnak dolgozni a legközelebbi városba. Beszélhetünk még az úgynevezett nyaraló tanyákról is. Én azt látom, hogy az idegenforgalom, a turizmus nem a szervezett irányba halad; sok olyan ember van – köztük több külföldi is -, aki tanyát vásárol, azt felújítja, és ott csendben, nyugalomban eltölt két-három hetet.

Milyen indokok miatt nőtt 220 ezerről több mint 300 ezerre a külterületen letelepedő emberek száma?

Ez az emelkedés abból is fakad, hogy több uniós jogszabály gátolja a belterületi gazdálkodást, ezért sok, kisvárosban élő, gazdálkodni vágyó rákényszerült arra, hogy tanyahelyeket vagy romos tanyákat vásároljon meg. Másrészt, miután a nemzeti ügyek kormánya meghirdette a Nemzeti Tanyafejlesztési Programot, egyértelműen tudjuk bizonyítani, hogy nagyon sokan a tanyasi életmód felé fordultak. Én azt látom, hogy a fiatalok kedvelik ezt az életformát. Fülöpháza polgármestereként egyértelműen tudom bizonyítani azt, hogy a programnak köszönhetően több tanyát vettek meg fiatalok, mert itt szeretnének letelepedni, és a fülöpházai tanyavilágban kezdenék el a gazdálkodást.  Csak egy adatot had mondjak, 2010-ben úgy vettem át Fülöpháza vezetését, hogy 894-en voltunk, ebből sajnos azóta meghaltak 36-an, és 24 gyermek született, most mégis 922-en vagyunk. Nem sok település mondhatja el, hogy ilyen arányban költöztek volna oda. Örülök ennek a tendenciának, mert több beruházás is folyik, sok gazdasági és, lakóépületet újítanak fel a környéken. Kerekegyháza és Fülöpháza között a határút két oldalán gyakorlatilag egy „gazdasági negyed” épül. Tyúkólakat építettek, és tojást termelnek, illetve csirkét tartanak. Büszkén mondom, Kerekegyháza, Fülöpháza, Lajosmizse térsége az ország tojástermelésének a 23 százalékát adja.

Történelmi ismereteinkből tudhatjuk, hogy a tanyán élők és a „haladó” magyar baloldal viszonya korántsem mondható zökkenőmentesnek…

A tanyasi emberre, a magyar vidékre, a tanyavilágra Rákositól kezdve - a baloldali kormányok - mindig ellenségként tekintettek. Én - mint tanyasi ember és a magyar Országgyűlés egyetlen tanyán élő parlamenti képviselője - mondhatom azt, hogy mindent elkövettek a baloldali kormányok annak érdekében, hogy eltiporják ezt az életformát. Biztos vagyok benne, hogy ebben az is szerepet játszott, hogy a tanyasi ember önálló, nincs rászorulva különösebben másra.

Manapság már a gazdálkodó meg tudja termelni a jó minőségű, egészséges élelmiszert, de az valahogy a piacra nem nagyon jut el. Föl szoktam hozni példaként, amikor gyerek voltam, és a nagyapámmal elmentem a környező piacokra, mindent el tudtunk adni. Amit elvittünk a szekéren, az el is kelt. Őszintén megmondom, szomorú vagyok, amikor azt látom, hogy egy ilyen kis településről, mint Fülöpháza, eljárnak az emberek a legközelebbi városba, a nagyáruházba, a multihoz vásárolni.

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez megváltozzon?

Azért is örülök a Nemzeti Tanyafejlesztési Programnak, mert alternatívát, más utat mutat az itt élő embereknek. Előbb-utóbb meg fognak jelenni a településeken a helyi piacok. Nagyon fontos, hogy a mindennapi betevő falatunkat ne a nagyáruházban, hanem a helyi piacon a termelőnél vásároljuk meg, mert ezzel őt erősítjük. Viszont a helyi termelőtől cserébe elvárhatjuk, hogy a helyi szolgáltatásokat vegye igénybe. Például, ha elromlik az autója, akkor nem kell elmenni 20 kilométerre megjavíttatni, hanem a helyi autószerelőt kell megkeresni. A kisközösségeket kell erősíteni, melyet úgy tudunk elérni, ha szinte önellátóvá válunk, ha egymásból, egymásért élünk.

Több helyen is szóba került a Nemzeti Tanyafejlesztési Program. Mennyi forrás jutott, illetve jut a tanyákon élő embereknek?

2011-ben közel 1 milliárdra lehetett pályázni, 2012-ben 1,5 milliárdra, 2013-ban, - mivel elfogadtuk a költségvetést – már 2 milliárd forintra. 2011-ben, 2012-ben nem az ország teljes területére írták ki a pályázatot, 2013-ra már úgy néz ki, el tudjuk érni, hogy bármely településen élő tanyasi gazdálkodó vagy önkormányzat tudjon pályázni.

Honnan indult a tanyafejlesztési program?

2010 tavaszán Orbán Viktor, a Fidesz elnöke - akkor még miniszterelnök-jelöltként – a meghívásomra ellátogatott Fülöpházára, és ott beszélgettünk a tanyasi gazdálkodásról, életformáról. Ő megértette, hogy mit szeretnénk. Ott megígérte, ha megnyerjük a választást, akkor a kormány külön hangsúlyt fektet majd a tanyasi emberekre. 2010-ben megnyertük a választást - nem is akármilyen eredménnyel -, és már a 2011-es költségvetésben közel 1 milliárd forint jutott a tanyán élő emberekre. A programot a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesüle dolgozta ki. A szervezet minden tanyás településen jelen van, tehát egy erős érdekképviseltről van szó. A programot két részre bontottuk, a források egy részére őstermelők, családi gazdálkodók pályázhattak, a másik részére pedig önkormányzatok, kistérségi társulások és tanyagondnoki szervezetek. Az volt a cél, hogy az önkormányzatok szervezzék meg a tanyasi áruk piacra jutását, a dűlőutak javítását, a tanyagondnoki hálózat fejlesztését, jusson forrás a villanyhálózat felújítására, fejlesztésére is.  A tanyák pedig gazdasági épületek felújítására, kerítés, vagy karám építésére, állatlétszám-bővítésre, vetőmag, gyömölcsfa vásárlásra pályázhattak. Később, amint már említettem, a pályázatok bővültek; fokozatosan emelkedett a forrás összege, és 2013-ban már az egész ország területén lehet pályázni.

A gyakorlatban hogyan valósult meg eddig a program kisközösségeket érintő része? Melyek a kézzelfogható eredmények?

Fülöpházán tésztaüzemet és baromfi vágópontot építettünk, Kerekegyháza tejüzemet, Szabadszállás térségi piacközpontot kapott, Kunszentmiklós egy magyar termékházat hozott létre piaccal együtt, Tiszaalpáron pedig piac létesült. Összefogott négy település, Fülöpháza, Kerekegyháza, Szabadszállás, valamint Kunszentmiklós, és létrehoztunk a Magyar Tanyasi Termék Termeltető, Feldolgozó és Értékesítő Közhasznú Nonprofit Kft-t. Egy újabb irány, hogy az önkormányzatok összefognak, és együtt próbálják a térség termelőinek az áruit megvásárolni és piacra juttatni.

Említeném még, a Szabadszállási Gazdakör vásártér felújításra pályázott. Igény van arra, hogy az utóbbi időkben szinte megszűnt vásárokat is vissza tudjuk hozni, de a mai, infrastrukturális, uniós követelményeknek megfelelően. Kunszentmiklóson már létrehoztunk egy európai színvonalú vásárteret, mely tavasszal nyit. A vásárt is egy olyan lehetőségnek tartom, amely a helyi gazdaságot pörgeti.

Az itt élők számára nagyon fontos az is, hogy a tanyák megközelíthetőek legyenek. Nem pénzt kell adni az útjavításra, hanem az önkormányzatoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy útjavító gépeket vásárolhassanak. Nagyon örülök annak, hogy sok önkormányzat, - akár közösen pályázva más helyhatóságokkal is - nyert pénzt útjavító gréder vásárlására. Ahol vannak ilyen gépek, ott jók a dűlőutak.

Szintén említésre méltó a tanyagondnoki szolgálat, mely az idős, elhagyatott, beteg emberek segítségére van. A tanyagondnok az, aki mindennap meglátogatja ezeket az embereket, viszi az ebédet, a gyógyszert, bevásárol nekik a boltban, vagy ha az idős embernek ügyet kell intéznie, akkor kocsival érte megy és elviszi. Ezt a rendszert is fejlesztettük.

Miben lát még előrejutási lehetőséget? Hogyan bővülhetnek még a tanyákon élők és gazdálkodók lehetőségei?

A tanyákon élő gazdálkodók évszázadokon keresztül ellátták az országot tiszta, egészséges, jó minőségű magyar élelmiszerrel. Újra képesek lennénk erre. Úgy látom, városi honfitársaink is igénylik a jó minőségű tanyasi élelmiszert; több boltunk van már Budapesten és más településeken is.

Azt szeretném, hogy a tanyasi szó kuriózum lenne, olyan terméket jelentene, melyet bátran megvásárolhatnak a városi emberek, mert tudják, hogy jó minőségű, egészséges élelmiszert, árut előállító őstermelőtől származik. Szeretném, hogy bővüljön a képzéseken résztvevő őstermelők köre, és azt is, hogy egyre több áru kerüljön fel a nagyvárosokba és Budapestre. Azt szeretném, hogy egyre nagyobb bizalom legyen a termelő, a feldolgozó és a vásárló között.