Publicisztika

A Gyurcsány-Bajnai-kormányok országlásának öt éve alatt sokszor gondoltuk úgy, hogy kész, vége, nincs tovább.

Magyarországgal csak akkor fognak számolni, ha újra erős lesz, politikai tekintélyében, gazdasági potenciáljában egyaránt. Akkor majd az EU is mellénk áll.

Képtelenség sorsközösséget vállalni azzal a magát a nemzeti azonosság legméltóbb hordozójaként feltüntető, valójában mély érzés és tudás híján tomboló tömeggel.

Ki kell találni, hogy melyek azok a természeti vagy társadalmi tényezők, amelyek ezt a régiót, országot, társadalmat versenyelőnybe hozzák a többiekkel szemben.

A magunk mögött hagyott húsz év azért volt olyan nyögvenyelős, mert bár egymás mellett élt a régi és az új, a háttérből a régi világ irányított.

Bajnai György Gordon az izraeli cégek által tervezett sukorói gigaberuházás ügyében vizsgálatot indított - lényegében önmagával szemben.

Az elégségesnél is több indok van arra, hogy a gyógyszertárak működtetését gyógyszerészeknek tartsák fenn.

A leánykori nevén magyarul személyzeti vezetőnek nevezett vállalati munkakört betöltő asszonynak a havi 1,2 milliós fizetése mellé 120 százalékos prémium is dukál.

"Ez a harc lesz a végső" - dalolták a szocialista vezetők áprilisi kongresszusukon az Internacionálét.

Nem matematikai képtelenség, ez a magyarországi bankok hitelezési gyakorlata.

Bajnainak egészen ez év április 14-ig teljesen tisztában kellett lennie mindennel a sukorói projekttel kapcsolatban. Most mégis vizsgálódik. Ugyan miről?

Húsz éve rajzanak az emberek Székelyföldre július harmadik hetében: kezdődik Tusványos (régebben Bálványos).

Régi, lejárt szavatosságú bolsevik szlogen: mindenkinek a szükségletei szerint... Hamisságát az orwelli mondás mutatta legjobban - az egyenlők közt vannak "egyenlőbbek".

Miért akarja kitölteni teljes mandátumát az MSZP? Mert van még mit ellopni? Mert minden hatalomban eltöltött nap önmagáért jó? Esetleg bíznak a csodafegyverben?

A miniszterelnök a minap azzal lepte meg a világot, hogy neki küldetése van.

Feledhetetlen pillanat: az asszony elszánt arca, ahogy előássa a holttestet. Odahajítja a család teraszára a diktátor testét. Ebben a földben nem nyughat.

Kissé unalmas már, hogy az MSZP belső marakodását, konc feletti acsarkodását a "fiatalok" és "öregek" harcaként írják le.

Nagyon érdekes, hogy a Szlovákiával szomszédos, sok mindenben hasonló helyzetű Csehországban nincs szükség hasonló törvényre.

Több pénzt a rendőrségnek és több járőrt az utcára! A rendőrnek vissza kell adni a törvénybe vetett hitét is, hogy ha él vele, az állam mögötte áll, ha visszaél, megtorolja.

Az elfogadott nyelvtörvény kemény kézzel csap le a felvidéki magyarokra, megbélyegezve azokat.