Publicisztika

A csaknem kétszáz esztendővel ezelőtt született orvostudósra, korának számos szakmai konfliktusában helyt álló hajdani kollégánkra, a budapesti orvosegyetem névadójára emlékezünk.

Nem volt még kormány, amelyik több, kölcsönből származó pénzt költött volna el minden érzékelhető nyereség, eredmény nélkül.

A levezető állások megkaparintásának több válfaját is felvonultatták a szocialisták az utóbbi hetekben.

Nincs mit csodálkoznunk azon, ha a nemzetközi sajtó az évforduló kapcsán egyáltalán nem vagy csak egy mondat erejéig foglalkozik hazánkkal.

Dávid Ibolyát az extitokminiszterrel szemben védi a mentelmi jog. A jogegyenlőség nevében nem élvezhet előnyt a papíron ellenzéki pártelnök Szilvásy Györggyel szemben.

Ahogy az MSZMP a nyolcvanas évek derekán, úgy most az MSZP is reformálhatatlannak látszik.

Dávid Ibolya sosem tétlenkedik. Úgy döntött, ő és pártja most van a legjobb formában ahhoz, hogy megostromolja a Fideszt.

Az SZDSZ tényleg megtett mindent azért, hogy utálatossá tegye magát egykori hívei, támogatói számára. Szinte nincs már egyetlen alapérték sem, amit hitelesen képviselnének.

Jó lenne tehát, ha a leendő polgári kormány nemzeti ünneppé emelné június 19-ét. Vagyis a "Tovariscsi, konyec!" után mondjuk el ezt magyarul is: Elvtársak, vége!

Az MSZP süllyedése megállíthatatlan, állandó bázisuk választásról választásra tovább morzsolódik, majd szinte teljesen eltűnik.

Ugyanaz a lemez megy most is. Az öklendeztető képmutatásé. Ennyit tud az MSZP.

Az egész országot a végletekig megterhelő, horribilis pénznek az útja természetesen a lakosság elől elzárt vagy általa átláthatatlan pénzügyi rendszerekbe vezetett-vezet.

Budapest már szembefordult az MSZP elnökségével. Most a megyéken a sor.

Nem csoda, hogy immár a harmadik egészségügyi miniszter felejti el orvosi esküjét, mellőzi azok véleményét, akikért felel s akikért felelős.

Nem egy vágyott hivatal mostanság MSZP-s kormányfőjelöltnek lenni, talán csak az SZDSZ hasonló posztjára ácsingóznak kevesebben.

Teljes a tanácstalanság az SZDSZ környékén. Fodoristák Fodor nélkül, kókisták meg Kóka nélkül.

Olyan főbíró kellene, akinek a felügyelete alatt nem évekig tartó nyálas tragikomédia, hanem gyors, igazságos és következetes eljárássorozat lesz a tolvajkormány bűnöseinek a pere.

A demokrácia, a jogállamiság tehát hatékony lehetőséget nyújt arra, hogy a multik is törvényes keretek között működjenek. Már csak a hatalom politikai elszántsága hiányzik hozzá.

Amit a jobboldal akar azt úgy hívják: rendszerváltás.

Két elszállt agyú, valóságtól messze rugaszkodott értelmiségi miért ne válthatná meg a világot napjában akár többször is?