Publicisztika

Van abban valami megmosolyognivaló, hogy Papandreu görög miniszterelnök Budapestre jön "válságügyben" tanácsot kérni Bajnaitól.

A pártelnök április 11-ét az átütő, megrendítő alkotmányos változás napjának nevezte, amely "az igazság pillanatát" hozza el, összefogja a sok millió ember "szétfutó akaratát".

Közös célról akárki nem beszélhet. Ahhoz személyes hitel kell, hogy ez a sokszor hallott jelzős szerkezet elhangozhassék. Pedig ha jól meggondoljuk, minden ezen múlik.

A szocialisták és szabad demokraták olyan rendszert építettek fel, amely egyszerre hordozza magában a legrosszabb közép- és dél-amerikai, illetve afrikai rezsimek sajátosságait.

Aki csökkenti az adókat, az visszaadja az emberek elmúlt nyolc évben elrabolt szabadságát. Aki visszaadja az emberek szabadságát, az növekedési pályára állítja a magyar gazdaságot.

A moratórium 2011. május 1-jén lejár, és a hazánkat lendületbe hozó, pannon pumává domesztikáló kormányok ez ügyben is pont annyit tettek, mint általában.

A Fidesz és a gazdasági élet vezetői nem egymás ellen játszanak, hanem érdekközösségüket felismerve egyfajta politikai-gazdasági koalíciót alkotnak.

Az, hogy komplett módon helyet cseréljenek a fiúk és a lányok, illetve, hogy maguk az óvónők ösztönözzék a helycserére a gyerekeket, az botrány.

Nyolc év tehetségtelen kormányzása után mindkét pártjuk kiszorul a hatalomból, ők maguk egyre jobban rettegnek attól, hogy távol kerülnek a zsírosbödöntől.

Gazdasági növekedéshez, a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerek stabilitásához az út a munkahelyteremtésen keresztül vezet.

Az elmúlt húsz év során valaha kormányzati pozícióba került politikai erőkben rengetegen csalódtak: e csalódottak közül kerül ki a Jobbik számos támogatója.

Navracsics Tibor egyértelműen arról beszélt, nehezen képzelhető el, hogy az MSZP vezetése mit sem tudott volna a főpolgármester-helyettes viselt dolgairól.

Az agónia hosszú volt: ma két éve zajlott az úgynevezett szociális népszavazás, amikor tőrdöfésekként érték a nép jól irányzott "igen" válaszai a ballib kormányt.

Aligha lehetséges tehát elképzelni a csendes, méltóságteljes visszavonulást, hiszen az igazságszolgáltatás láthatóan nagyon kíváncsi a BKV-nál történtekre.

Vég nélkül lehetne sorolni az anarchia ijesztő és megdöbbentő példáit.­ És itt nem a kormány, a minisztériumok, illetve a hivatalok egyszerű kuszaságairól van szó.

Két ügy is feszíti a pártot a kampány kellős közepén. Hagyó Miklós körül szorul a hurok, és Gyurcsány fellépése is szakítópróbát jelent.

A végeredmény pedig: egy négyszáz méter sugarú körön belül ott marad a Jobbik és az MSZP. Így már nincs ugyan sok értelme a provokációnak, de a buli azért jó lesz.

"Április 1-jétől a tanítási hetet a szlovák himnusszal kezdik majd a gyerekek. Ennek dallama felcsendül majd a parlamenti és az önkormányzati ülések elején is."

A szocialista kormányzat életre-halálra menő csiki-csukit játszik a hazai vállalkozókkal, akik igyekeznek kibúvókat találni a jog- és adóváltozások átláthatatlan szövevényéből.

Szekeres Imre tárcájánál korrupciós ügyben nyomoznak a hatóságok. Nem kevesebb, mint öt főrangú katonát, hivatalnokokat vádolnak maffia bűncselekmények elkövetésével.